Áron egyre több mindent kezd mondani.
Az esetek többségében még számunkra érthetetlen nyelven karattyol, de néha kijönnek a száján igazi szavak is. Vagy olyan szavak, amiket a Magyar Értelmező Szótár nem tartalmaz, de mi tudjuk, hogy az Áron-szótár szerint mit jelentenek.
Ilyen például az áttyú szó, amit már régóta használ, és leginkább távirányítót jelent, vagy bármit, amin gombok vannak, és nyomkodni lehet.
A másik gyakran használt kifejezés az ájjó. Ez lefordítva annyit jelent, hogy halló, és nem más mint a telefon.
Az apa már régóta megy, viszont nem csak kizárólag Apát hívja így, hanem Dávidot és Ádámot is. Pár napja viszont nem azt mondja, hogy apa, hanem azt, hogy apó.
Ha azt szeretné, hogy vegyük fel, vagy ki a hintából, babakocsiból, stb., vagy ha leejt valamit, akkor oppá van.Aztán pár hete bevezettük az anyát is, ami valahogy úgy hangzik, hogy: aja.
Vannak olyan "szavak" is, amiket leírni nem igazán lehet, mert nagyon hangutánzóak.
Ilyen a kutya. Hiába mondom neki, hogy vau-vau, Áron csak úgy utánozza, hogy he-he-he. De ezt inkább hallani kellene, mert így nem az igazi. Az állatok közül még a csacsit tudja, mert az van a pelenkázó fölött a falon, de nem azt mondja, hogy i-á-i-á, hanem más hangsúllyal: á-i-á-i.
Ha megyünk valahová (vagy ő szeretne menni valahová), akkor mondja, hogy: tá-tá.
Egyenlőre nagyon jól tudja érvényesíteni a szándékát szavak nélkül is, leginkább egy kis hisztivel, vagy úgy hogy megfogja a kezem és odavisz ahol szeretne valamit.
Nyugtázni is nagyon tud, a legváratlanabb pillanatban gyönyörű hangsúllyal tudja mondani, hogy: jó. Például mikor elkezdene hisztizni, mert épp szomjas, én mondom neki, hogy mindjárt adok vizet, erre ő abbahagyja a hisztit, és mondja hogy jó.
Mostanában nagy kedvence lett Áronnak az Alma zenekar: Ma van a szülinapom című száma.
Ahogy vége van mondja, hogy: pom-pom-pom.
Másik kedvence (már régóta) Gryllus Vilmos: A mi diófánk. Ez úgy kezdődik, hogy madarak csiripelnek, és Áron ezt próbálja utánozni. Nagyon cuki ilyenkor. Az irodában a két kanárinak is ugyanígy szokott "visszacsipogni".
Múlt héten, amikor előbb Ádám, majd Dávid nem volt itthon pár napig, úgy vettem észre, hogy hiányoznak Áronnak (is). Ezért levettem egy fényképet a falról, amin az unokatesókkal vannak, és azon mutogattam neki, hogy ki-kicsoda. Nagyon tetszett neki, azóta is sokszor kéri a képet, és azzal üldögél egy darabig, én elsorolok rajta mindenkit, majd kéri, hogy tegyem vissza.
Erről a képről van szó:
(sorban: Dóra, Dávid, Áron, Babett, Panna, Ádám)
Most egyenlőre ennyi jut eszembe az Áron-szótárból. :)))
Az esetek többségében még számunkra érthetetlen nyelven karattyol, de néha kijönnek a száján igazi szavak is. Vagy olyan szavak, amiket a Magyar Értelmező Szótár nem tartalmaz, de mi tudjuk, hogy az Áron-szótár szerint mit jelentenek.
Ilyen például az áttyú szó, amit már régóta használ, és leginkább távirányítót jelent, vagy bármit, amin gombok vannak, és nyomkodni lehet.
A másik gyakran használt kifejezés az ájjó. Ez lefordítva annyit jelent, hogy halló, és nem más mint a telefon.
Az apa már régóta megy, viszont nem csak kizárólag Apát hívja így, hanem Dávidot és Ádámot is. Pár napja viszont nem azt mondja, hogy apa, hanem azt, hogy apó.
Ha azt szeretné, hogy vegyük fel, vagy ki a hintából, babakocsiból, stb., vagy ha leejt valamit, akkor oppá van.Aztán pár hete bevezettük az anyát is, ami valahogy úgy hangzik, hogy: aja.
Vannak olyan "szavak" is, amiket leírni nem igazán lehet, mert nagyon hangutánzóak.
Ilyen a kutya. Hiába mondom neki, hogy vau-vau, Áron csak úgy utánozza, hogy he-he-he. De ezt inkább hallani kellene, mert így nem az igazi. Az állatok közül még a csacsit tudja, mert az van a pelenkázó fölött a falon, de nem azt mondja, hogy i-á-i-á, hanem más hangsúllyal: á-i-á-i.
Ha megyünk valahová (vagy ő szeretne menni valahová), akkor mondja, hogy: tá-tá.
Egyenlőre nagyon jól tudja érvényesíteni a szándékát szavak nélkül is, leginkább egy kis hisztivel, vagy úgy hogy megfogja a kezem és odavisz ahol szeretne valamit.
Nyugtázni is nagyon tud, a legváratlanabb pillanatban gyönyörű hangsúllyal tudja mondani, hogy: jó. Például mikor elkezdene hisztizni, mert épp szomjas, én mondom neki, hogy mindjárt adok vizet, erre ő abbahagyja a hisztit, és mondja hogy jó.
Mostanában nagy kedvence lett Áronnak az Alma zenekar: Ma van a szülinapom című száma.
Ahogy vége van mondja, hogy: pom-pom-pom.
Másik kedvence (már régóta) Gryllus Vilmos: A mi diófánk. Ez úgy kezdődik, hogy madarak csiripelnek, és Áron ezt próbálja utánozni. Nagyon cuki ilyenkor. Az irodában a két kanárinak is ugyanígy szokott "visszacsipogni".
Múlt héten, amikor előbb Ádám, majd Dávid nem volt itthon pár napig, úgy vettem észre, hogy hiányoznak Áronnak (is). Ezért levettem egy fényképet a falról, amin az unokatesókkal vannak, és azon mutogattam neki, hogy ki-kicsoda. Nagyon tetszett neki, azóta is sokszor kéri a képet, és azzal üldögél egy darabig, én elsorolok rajta mindenkit, majd kéri, hogy tegyem vissza.
Erről a képről van szó:
(sorban: Dóra, Dávid, Áron, Babett, Panna, Ádám)
Most egyenlőre ennyi jut eszembe az Áron-szótárból. :)))
