2012. december 25.

Karácsony 1. (2012.)

Mint minden évben, megint akadt aki segített fát díszíteni:


A nagyok is szerették a fadíszítést, úgyhogy nálunk nem az angyalka/jézuska hozza a fát, csak az ajándékokat. 





feldíszítve, ajándékokkal:



családi kép:



ajándékbontás:


a látszat csal, apa nem kapott Update-szaloncukrot :)


a legkisebb kapja a legnagyobb ajándékot:






használatba vesszük az új játékokat:





anyának is volt valami a fa alatt:



BOLDOG KARÁCSONYT!




Mikulás 2012.



Kicsikém a fejébe nyomta a sapit, hátára vette a zsákot, kezébe csengőt fogott, és ő volt a Mikulás.



finomságokkal vártuk a Télapót:



adventi naptárt készítettünk:


hajnyírás is volt:


ilyen lett a mézeskalács-adventi-koszorú:


és a végére egy kis Áron-szótár: a gyertyát gyufával meggyújtjuk - meggyufasztjuk :D


Karácsony az oviban

Az oviban is volt karácsonyi ünneplés. 
Verseket mondtak a gyerekek, énekeltek, és közös ajándékokat bontottak ki. 
Volt evés ivás is. 






2012. szeptember 7.

Első hét az óvodában

Szeptember 3-án elkezdődött a tanév a nagyoknak, és elkezdődött az ovi is Áronnak. Ahogy nyáron szóba került, mindig azt mondta, hogy "De anya, ne hagyj el az oviban!". Nem hitegettem, mondtam, hogy ott nem maradhatnak anyukák és apukák. 
Hétfőn még maradhattam végig vele. Szépen játszott, a mosdóba nem mehettem be, a tízórai előtti mosakodásnál be is csukták a mosdó ajtaját, pár perc múlva 3 kis társával együtt sírva jöttek ki. Innen már vissza sem akart menni a csoportszobába. Egy másik kislánnyal az öltözőben ették a tízórait. Utána játszás, udvar, semmi gond, bár van jó pár szabály amit be kell tartani. Az ebédnél mellette ültem, nagyon ügyesen evett. Azután már mentünk is haza.

Kedden még mindig egész délelőtt vele voltam, de egyre messzebb tőle, és ő is egyre kevesebbet foglalkozott velem. Viszont ahogy az egyik óvónéni hozzászólt, nem válaszolt neki, csak rohant hozzám.

Eddig tartott a "hivatalos" beszoktatás, kedden már mondta az óvónéni, hogy anyuka holnap egy kicsit el fog menni. Úgy indultunk el reggel, hogy nem ment le a rámpán, mert ott akkor megyünk, ha az oviba kell menni (Áron szerint), és mivel ő nem az oviba megy (szerinte), hanem az iskolás-játszóra, ő inkább a lépcsőn ment le. Mikor elkanyarodtunk az ovi felé, akkor nyafizott egy kicsit, hogy nem arra kell menni, mert arra az ovi van. Mikor bementünk a terembe, még kicsit lógott rajtam, aztán ment játszani. A tízórait még megvártam, de aztán ott hagytam. Sírt egy kicsit, de mikor később felhívtam Márti nénit, szépen játszott. Délben sírás volt, amikor meglátott.

Csütörtökön is egy kis sírással hagytam ott, miután 15 percig csak néztem, hogy játszik. 
Pénteken pedig úgy indultunk el itthonról, hogy "ne menjünk inkább oviba". De amikor álltunk az ajtó előtt benti cipőben alig várta, hogy bemehessen. Éppen az egyik kislány apukája ment el, a kislány sírdogált az óvónéni karjaiban, úgyhogy gondoltam várok még egy kicsit, mielőtt elmegyek. Áron viszont már türelmetlen volt, hogy ő akar menni játszani. Mondtam neki, hogy akkor én megyek is. Ő beleegyezett, és ment "konyházni". Ebéd után már mosolyogva jött ki. 
Még jó darabig szeretném haza vinni ebéd után, az hogy ott is aludjon majd talán pár hónap múlva lesz esedékes. 
Most két nap szünet, remélem hétfőn már lesz kedve oviba menni.


2012. 09. 07.

2012. augusztus 20.

Pelus...

Azt hiszem, megtört a jég.
Még csak halkan mondom, nehogy elkiabáljam.
 Tegnap (és ma is) végre nem a pelusba végezte a "nagydolgát" Áron, hanem a wc-be.
Éjszakára már nagyon régóta nem kell a pelus, kizárólag arra az egy percre kellett felhúzni, amíg belekakált. 
Voltak már próbálkozások, de úgy üvöltött, ha ráültettem a wc-re, vagy a bilire, hogy az egész ház zengett.  Pedig volt mesélés, éneklés, játszás a bilin, de ő csak üvöltött, hogy "kell a pelus".
Tegnap délután megint jött, hogy "kell kakálni a pelusba". Én pedig rákérdeztem, hogy "ne menjünk inkább a wc-re?". Egy nyikkanás nélkül ráült, és nem is akart leszállni, míg el nem végezte a dolgát. Neki is sokkal jobb így, és még a beígért járművet is megkaphatja. 
Már kínomban mindenfélét ígértem neki, ha a wc-be kakál. Kért már kukásautót, tűzoltót, buszt, vonatot. Tegnap ahogy ült a wc-n mutatta a kis kezével hogy "eeeeekkkora buszt kérek". És amennyire csak lehet széttárta a karjait :))
Na, most kereshetek neki jó hosszú buszt!



2012. 08. 20.

2012. április 24.

2012. Húsvét

Sikerült megszervezni, hogy megint Bonyhádon húsvétozzunk!
A gyerekek nagyon örültek neki, hétfőn el is mentek locsolkodni.


Árpika szép nyuszifészekkel kedveskedett a gyerekeknek.






Kissé hideg volt, nem tudtunk sokat kinn játszani.


Gyönyörűen nyíltak a tavaszi virágok a kertben.....


... és sok-sok virág van a cseresznyefán.


Hétfőn kis családi ebéd volt nálunk. Hely hiányában először a gyerekek ettek, utána a felnőttek :)





Olívabogyó

Áron: - Anya, tudod hogy hívják ezt a olibogyót?
Én: - Hogyan?
Áron: - Hát úgy, hogy szőlő!
:)

2012. február 12.

Születésnap utóhang

Mióta megkapta a biciklit Áron már csak azzal közlekedik a konyha és a gyerekszoba között. Kellett rá venni csengőt is, és szereltünk rá kosarat, valamint megkapta a nagyok egyik régi biciklis sisakját. 
Kapott még mesekönyveket, autókat, társasjátékot. 
A rokonok más-más időpontban értek rá, így volt szülinap Márta mamával, és Imi papáékkal is. Így a 3 évesnek 3 tortája lett: egy lila cicás-egeres (Kid vs Kat meséből nem sikerült valami jól a macska, ezért lettek hozzá egerek is), BKV-s (kék busz, piros troli, sárga villamos, zöld HÉV), és Bogyó és Babócás.
A nagyfiúk már kezdtek örülni, de mondtam, hogy ebből nem lesz hagyomány, mert hogy nézne ki Dávidnak 13, Ádámnak pedig 11 torta!



2012. február 12.

TOVÁBBI KÉPEK ITT 

2012. január 25.

3. szülinap

Áron ma 3 éves lett.

Ketten voltunk délelőtt, így ő is segített tortát készíteni.


A díszítés már meglepetés lett, mert addig hazaértek a nagyok, és lefoglalták, amíg én gyorsan feldíszítettem a tortát.


Nagyon örült az ajándéknak:


2012. január 25.