Szeptember 3-án elkezdődött a tanév a nagyoknak, és elkezdődött az ovi is Áronnak. Ahogy nyáron szóba került, mindig azt mondta, hogy "De anya, ne hagyj el az oviban!". Nem hitegettem, mondtam, hogy ott nem maradhatnak anyukák és apukák.
Hétfőn még maradhattam végig vele. Szépen játszott, a mosdóba nem mehettem be, a tízórai előtti mosakodásnál be is csukták a mosdó ajtaját, pár perc múlva 3 kis társával együtt sírva jöttek ki. Innen már vissza sem akart menni a csoportszobába. Egy másik kislánnyal az öltözőben ették a tízórait. Utána játszás, udvar, semmi gond, bár van jó pár szabály amit be kell tartani. Az ebédnél mellette ültem, nagyon ügyesen evett. Azután már mentünk is haza.
Kedden még mindig egész délelőtt vele voltam, de egyre messzebb tőle, és ő is egyre kevesebbet foglalkozott velem. Viszont ahogy az egyik óvónéni hozzászólt, nem válaszolt neki, csak rohant hozzám.
Eddig tartott a "hivatalos" beszoktatás, kedden már mondta az óvónéni, hogy anyuka holnap egy kicsit el fog menni. Úgy indultunk el reggel, hogy nem ment le a rámpán, mert ott akkor megyünk, ha az oviba kell menni (Áron szerint), és mivel ő nem az oviba megy (szerinte), hanem az iskolás-játszóra, ő inkább a lépcsőn ment le. Mikor elkanyarodtunk az ovi felé, akkor nyafizott egy kicsit, hogy nem arra kell menni, mert arra az ovi van. Mikor bementünk a terembe, még kicsit lógott rajtam, aztán ment játszani. A tízórait még megvártam, de aztán ott hagytam. Sírt egy kicsit, de mikor később felhívtam Márti nénit, szépen játszott. Délben sírás volt, amikor meglátott.
Csütörtökön is egy kis sírással hagytam ott, miután 15 percig csak néztem, hogy játszik.
Pénteken pedig úgy indultunk el itthonról, hogy "ne menjünk inkább oviba". De amikor álltunk az ajtó előtt benti cipőben alig várta, hogy bemehessen. Éppen az egyik kislány apukája ment el, a kislány sírdogált az óvónéni karjaiban, úgyhogy gondoltam várok még egy kicsit, mielőtt elmegyek. Áron viszont már türelmetlen volt, hogy ő akar menni játszani. Mondtam neki, hogy akkor én megyek is. Ő beleegyezett, és ment "konyházni". Ebéd után már mosolyogva jött ki.
Még jó darabig szeretném haza vinni ebéd után, az hogy ott is aludjon majd talán pár hónap múlva lesz esedékes.
Most két nap szünet, remélem hétfőn már lesz kedve oviba menni.
2012. 09. 07.
