Új baba a családban

2010. február 24-én 20.35-kor született meg Zsolti és Ildikó kisfia, Dóri tesókája: Botond.

Az SMS szerint kinőtte ugyanis eddigi albérletét, mivel már kerek 3000 gramm és 54 cm.

Ezúton is kívánunk nekik sok boldogságot!

2010. 02. 22.

Ma reggel kivételesen sokáig, fél 10-ig aludt Áron. Reggeli, aztán irány a kajabeszerzés! Megint jól elszámoltam magam a kilókkal, legalább 20 kg-ot cipeltem még Áron 10 kg-ja mellett. Pedig közel álltam meg a bejárathoz, így csak pár lépés volt a lift, de Áront nem akartam letenni, mert akkor nagyon lassan haladtunk volna (és inkább egyet előre-kettőt hátra). Áron már a liftben ki akarta pakolni a táskából a cuccot, otthon pedig ki is szedte, amit csak elért. A konyhaszekrényeket már régóta "bezárom", azaz használaton kívüli előkéket közözök rá (nagyon dizájnos :-D ), de van amikor elfelejtem visszatenni. Áronnak erre külön radarja van, azonnal észreveszi ha hiányzik, és egyből nyitja is ki a szekrényt. A kedvence a leveskocka :-) Amúgy nagyon tetszenek neki a kis dolgok, amiket el tud tüntetni a tenyerében. Sajnos ezek a dolgok előbb-utóbb a szájában végzik, ezért bármennyire is szeretné nem engedem neki. Nagyon jól el tud játszani egy flakonnal, ha lecsavarom neki a kupakját, és próbálja visszatenni.
A nagyoknak és az unokatesóknak is az első szülinapja nyárra esett, így az Áronnak most jó (örökölt) lábbelik többsége szandál. Ezzel is sokáig próbálkozik, hogy felvegye a lábára. Persze nem sikerül neki, így egy idő után hozza, hogy adjam fel neki, és abban járkál.
Párszor már elmentünk babakocsi nélkül sétálni, de ezt csak cél nélkül lehet, mert kb. 3 lépcsőház után inkább megy fel a lépcsőn, vagy kéri, hogy vegyem fel. Babakocsival nagyon szeret sétálni, mindig olyan nyugodtan ül benne, mintha el akarna aludni.
Ja, alvás! Valami rend kezd beállni végre! (Ezt azért írom így, mert lehet, hogy elkiabálom, és felborul a rend. ) Minden este 7.40-kor van fürdés, és 8-kor alvás. Megkapja a kis tejcijét, amit egyedül szépen megiszik. Ha nem alszik el közben, akkor az üres cumisüveget kidobja a kiságyból, beszélget egy kicsit, és aztán alszik. Éjjel 1-2-szer felébred, és egy kis tejcivel vissza is alszik pár perc alatt, de egyre gyakoribbak azok az éjszakák, amiket végigalszik.


Reggel az ébredés változó időpontban van 7 és 9 között, és pár napja már csak egyszer alszik nap közben. Szinte egyik napról a másikra állt át a napi 1 alvásra.

A nagyoknak 2 és fél hete volt a farsangjuk. Sajnos szülők nem hivatalosak az eseményre, így itthon tartottunk főpróbát, és akkor tudtam megörökíteni őket jelmezben:


Ádám rénszarvas volt, az egész osztály csoportosan öltözött be Noé bárkájá-nak.
Dávid pedig Cápa volt.

Akkor-és most: Ádám

Akkor most következzen Ádám képekben!


A születése napján, pár percesen (Apával):

1 évesen:

2 évesen (Dáviddal):

3 évesen:

4 évesen:

5 évesen (Dáviddal és Apával):

6 évesen:

7 évesen:

8 évesen:

Akkor-és most: Dávid

Végre sikerült bescannelnem a régi képeket, amiknek a minősége nem a legjobb, mivel van ami már 10 évvel ezelőtt készült, de legalább így meg tudom osztani több emberrel is, hogy milyenek voltak a nagyfiúk kicsiként.

Itt pár napos volt (lehet, hogy csak 1?), még a kórházban:


1 évesen:

2 évesen:


3 évesen:

4 évesen:

5 évesen:

6 évesen:

7 évesen:

8 évesen:

9 évesen:

10 évesen:

Szánkózás

Apa egész héten szándózni készült a fiúkkal. Nagy hó ugyan már nem volt, de úgy gondolta, hogy Dobogókőn azért még lehet szánkózni. Dávid 1.5 évesen kapott egy nagy szánkót papától, de az elmúlt 9 évben nem igazán használtuk. Nem is hoztuk magunkkal Pestre, ezért a pénteki napunk azzal telt, hogy szánkót kerestünk a boltokban. Nagyon megelégedtünk volna az olcsóbb műanyag "csúszkával" is, az viszont sehol sem volt. Összeszámoltam, 11 boltban voltunk és ebből 10-be csak a szánkó miatt mentünk! Végül a második boltba mentünk vissza, onnan vettük meg.

Szombat reggelre annyi hó esett, hogy autóval nem lehetett elindulni, főleg nem Dobogókőre. Így a közeli szánkódombra mentek a fiúk: Apa, Ádám, Dávid, és Dávid osztálytársa Gáborka.


3 órányi szánkózás, csúszkálás után csuromvizesen jöttek haza.

Este hazakísértük Gáborkát, így én és Áron is szánkóztunk egy kicsit.
Hétfő reggel Dávid bevetette, hogy mi lenne, ha szánkóval mennének iskolába? Gyorsan felöltöztem, és elvittem őket. Persze mindkettőjüket nem tudtam húzni, így felváltva ültek a szánkón.

Délután megint elmentünk csúszkálni, és végre vittem a fényképező gépet is: