Pest megye legészakibb települése nem más, mint Bernecebaráti. :)
Ez azért érdekes számunkra, mert Dávid és Ádám oda fognak menni táborba az osztályukkal. Mivel az ő iskolájuk általános iskola és gimnázium is egyben, az érettségi időszaka alatt csak az érettségizők lehetnek a suliban. Ezért ebben az időben nekik érettségi szünet van, amit kirándulásokkal szoktak megtölteni. Bernecebarátiban a XV. kerület önkormányzatának van egy jó kis üdülője, így viszonylag olcsón táborozhatnak itt a gyerekek.
Dávid már volt itt tavaly is, nagyon tetszett neki. Most Ádám is be lesz avatva. Sajnos nem egyszerre mennek, Ádám hétfőtől csütörtökig lesz, Dávid pedig csütörtöktől hétfőig.
Szóval, én nagyon kíváncsi lettem, hogy hová is fognak menni, ezért úgy döntöttünk Apával, hogy kirándulunk egyet arrafelé. Már azt is tervezgettük, hogy milyen jó lenne majd május 1-jén a szabadban sütni, persze Apa nem tudott addig várni, így feltöltöttük a hűtőtáskát hússal, és minden hozzávalóval. Az autóba bepakoltuk a grillezőt, és elindultunk, hogy valahol majdcsak meg tudjuk sütni az ebédet.Áron picit nézelődött, picit sírdogált, és egy picit aludt is az odaúton.
A falu nagyon kicsi, szűk utcákkal. A tábor nagyon szép. Helyet viszont nem találtunk, ahol a szabadban sütni lehetne. Apa bement a helyi információs központba (értsd: kocsma), ahol a tulaj felajánlotta, hogy a saját kertjében grillezhetünk, de nem éltünk ezzel a lehetőséggel :))).
Azt a tippet adta, hogy ha elmegyünk Kemence felé (ez a szomszédos kis falu) akkor lehet, hogy ott lesz valami lehetőség. Így nem fordultunk vissza hazafelé, hanem mentünk előre az úton, követve a határ és az Ipoly folyó vonalait. A térkép szerint ezen az úton is haza lehetett jutni, így nem fordultunk vissza, gondoltuk, legfeljebb otthon fogunk sütögetni. Már-már feladtuk a keresgélést, mikor láttunk a folyó partján több embert is horgászni, főzőcskézni. A következő alkalmas helyen letértünk az útról, és a folyó partján találtunk egy jó kis helyet.
Fát nem kellett keresni szerencsére, mert vittünk faszenet is, és gyorsan készen is lett az ebéd.
Még üldögéltünk egy kicsit a réten, a gyerekek játszottak, azután haza mentünk.
Dávid már volt itt tavaly is, nagyon tetszett neki. Most Ádám is be lesz avatva. Sajnos nem egyszerre mennek, Ádám hétfőtől csütörtökig lesz, Dávid pedig csütörtöktől hétfőig.
Szóval, én nagyon kíváncsi lettem, hogy hová is fognak menni, ezért úgy döntöttünk Apával, hogy kirándulunk egyet arrafelé. Már azt is tervezgettük, hogy milyen jó lenne majd május 1-jén a szabadban sütni, persze Apa nem tudott addig várni, így feltöltöttük a hűtőtáskát hússal, és minden hozzávalóval. Az autóba bepakoltuk a grillezőt, és elindultunk, hogy valahol majdcsak meg tudjuk sütni az ebédet.Áron picit nézelődött, picit sírdogált, és egy picit aludt is az odaúton.
A falu nagyon kicsi, szűk utcákkal. A tábor nagyon szép. Helyet viszont nem találtunk, ahol a szabadban sütni lehetne. Apa bement a helyi információs központba (értsd: kocsma), ahol a tulaj felajánlotta, hogy a saját kertjében grillezhetünk, de nem éltünk ezzel a lehetőséggel :))).
Azt a tippet adta, hogy ha elmegyünk Kemence felé (ez a szomszédos kis falu) akkor lehet, hogy ott lesz valami lehetőség. Így nem fordultunk vissza hazafelé, hanem mentünk előre az úton, követve a határ és az Ipoly folyó vonalait. A térkép szerint ezen az úton is haza lehetett jutni, így nem fordultunk vissza, gondoltuk, legfeljebb otthon fogunk sütögetni. Már-már feladtuk a keresgélést, mikor láttunk a folyó partján több embert is horgászni, főzőcskézni. A következő alkalmas helyen letértünk az útról, és a folyó partján találtunk egy jó kis helyet.
Fát nem kellett keresni szerencsére, mert vittünk faszenet is, és gyorsan készen is lett az ebéd.Még üldögéltünk egy kicsit a réten, a gyerekek játszottak, azután haza mentünk.
