Áron és a többiek: Karácsony 2010.

Vers:

„És megszülettem

Ahogy nézel rám, eláraszt a szemed

befogja mindenem a képzelet

ahogy körbeveszel és lágyan

lefolyik arcomon elfelejtett vágyam

és érzem, hogy remegek beléd

és te csak nézel és én feléd

akarok nyúlni, de nem tudok.

Kővé meredten csak gondolok

feléd. Csak a gondolat maradt

mely még érti ezt a szavak

és mozdulat nélküli remegést

e mozdulatlan ölelést

mely örök lenyomat bennem

semmi nem száll sebesebben

és mégis örökké ott vagyok

abban a pillanatban ahogy

akkor ott lebegtem

te csak néztél rám

és én megszülettem.”

(gecsei Kunfalvy Ákos)