A FŰ

Hát igen, ez a rettenetes "jószág" jól ráijesztett Áronra!

Az történt ugyanis, hogy Bonyhádra mentünk a múlt hét végén. Bár itt a környékünkön elég sok fa, bokor, fű, és erdő van, de mégsem vitt rá semmi, hogy Áront letegyem akárcsak egy plédre is. Szóval Bonyhádon nagyon szép volt az idő, és egyik délután, amikor lenn voltunk a házunknál Papával és Jucival, kinn ücsörögtünk az udvaron.
Áront a két kezénél fogva sétáltatták (még jó, hogy volt ott egy kemény talpú cipő, ami pont jó neki) és ahogy már itthon megszokta, leült, de nem a padlószőnyegre, hanem a fűbe.
Hát ahogy hozzáért a kis keze a fűhöz, visítva elkezdett sírni, mintha megütötte, vagy megszúrta volna magát valamivel. De semmit nem találtunk, ami bánthatta volna.
Másnap egy plédet terítettünk az udvar közepébe, hogy ott játszhasson. Ez úgy működött, mint egy járóka, mert Áron nem tudott/akart róla lemászni, hiszen akkor hozzá kellett volna érnie a FŰ-höz!

Persze nem kellett sok időt a pléden töltenie, hiszen mindig volt aki dajkálja.


A nagyok közben jókat játszottak, végre nem a számítógépen, és fára is másztak.

Költözés

Na, igen! 8 hónap után végre visszaköltöztem a hálószobába. Úgy gondoltam, hogy most már elég nagyfiú lett Áron, hogy egyedül aludjon a szobájában. Este 8-fél 9 körül elalszik, éjjel kétszer felébred enni 1 óra és 5 óra körül, majd reggel 7-fél 8 tájban kel. Sajnos az éjszakai szopikat felváltotta a tápszer, amiről hamarosan le kellene szoktatni. De az a baj, hogy a vizet, teát nem fogadja el, vagy ha iszik is belőle, jobban felébred, és ringatással sem akar visszaaludni. Tehát egy ideig még marad a tápi. Amíg valami okosat ki nem találok.
Viszem magammal a bébiőrt a hálóba, így hamar meghallom ha felsír, mielőtt még az egész családot felverné. Apa szerencsére nem ébred fel a sírásra, így őt sem zavarja.

Tegnap szegény Apát kizártam a lakásból, ezért visszament az irodába aludni. Az ajtót nem kulccsal zártam be, hanem a belső kis zárral, amit nem lehet kívülről kinyitni. Apa pedig hazajött éjjel fél 1-kor, nem tudta kinyitni az ajtót, és engem nem akart felébreszteni. Mondtam neki, hogy legközelebb ne legyen "szívbajos", és hívjon fel nyugodtan a telefonon, vagy kopogjon hangosabban!

De lehet, hogy még örült is neki, hogy végre egyszer az irodában aludhat. Reggel vittem neki a tiszta ruhát, és a reggelit, hogy mehessen tanulni.