Na, igen! 8 hónap után végre visszaköltöztem a hálószobába. Úgy gondoltam, hogy most már elég nagyfiú lett Áron, hogy egyedül aludjon a szobájában. Este 8-fél 9 körül elalszik, éjjel kétszer felébred enni 1 óra és 5 óra körül, majd reggel 7-fél 8 tájban kel. Sajnos az éjszakai szopikat felváltotta a tápszer, amiről hamarosan le kellene szoktatni. De az a baj, hogy a vizet, teát nem fogadja el, vagy ha iszik is belőle, jobban felébred, és ringatással sem akar visszaaludni. Tehát egy ideig még marad a tápi. Amíg valami okosat ki nem találok.
Viszem magammal a bébiőrt a hálóba, így hamar meghallom ha felsír, mielőtt még az egész családot felverné. Apa szerencsére nem ébred fel a sírásra, így őt sem zavarja.
Viszem magammal a bébiőrt a hálóba, így hamar meghallom ha felsír, mielőtt még az egész családot felverné. Apa szerencsére nem ébred fel a sírásra, így őt sem zavarja.
Tegnap szegény Apát kizártam a lakásból, ezért visszament az irodába aludni. Az ajtót nem kulccsal zártam be, hanem a belső kis zárral, amit nem lehet kívülről kinyitni. Apa pedig hazajött éjjel fél 1-kor, nem tudta kinyitni az ajtót, és engem nem akart felébreszteni. Mondtam neki, hogy legközelebb ne legyen "szívbajos", és hívjon fel nyugodtan a telefonon, vagy kopogjon hangosabban!
De lehet, hogy még örült is neki, hogy végre egyszer az irodában aludhat. Reggel vittem neki a tiszta ruhát, és a reggelit, hogy mehessen tanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése