Takaró

Áronnak kedvenc takarója van.
Szép a színe, és nagyon puha, és úgy néz ki, Áron nem tud nélküle elaludni.
Sajnos múlt héten utolért valami ronda vírus hányással és hasmenéssel. Szegény Áronkát kapta el a legjobban. A kis takaróját így műsoron kívül kellett kimosnom. Amúgy is ki szoktam mosni, de mire alvásra kerül a sor, már meg is szárad a meleg radiátoron. Szóval most nem sikerült megszáradnia, csak félig. Ezért helyettesítettem Ádám volt ovis takarójával.
Aznap korán kelt reggel Áron, ezért gondoltam, hogy már délelőtt 11-kor alvás lett. De tőle szokatlan módon csak nyűglődött, és sírt a kiságyban. Na, gondoltam biztos még nem álmos, kivettem az ágyból, de rövid idő után megint azt vettem észre, hogy fáradt. Megint be a kiságyba, megint sírás. Ezt játszottuk fél 2-ig, amikor odaadtam neki a megszokott kis takaróját, igaz még egy kicsit nedves volt. Szó nélkül el is aludt, és akkor elvettem tőle, hogy teljesen megszáradjon.
Ez már a második ilyen eset volt, hogy nyűglődött a kiságyban a takarója nélkül, úgyhogy most már biztos vagyok benne, hogy az hiányzott neki.
Ha éjjel felébred, átmegyek hozzá, visszafektetem, fogja a takaró csücskét, és a szeméhez teszi, és már alszik is.
Ha picit már fáradt, és még nincs itt az ideje az alvásnak, akkor is úgy nyugszik meg, hogy belebújik a takarójába.

Fodrászkodunk :-)

Múlt héten úgy gondoltam, hogy már nagyon hosszú Áron haja, így eljött a hajnyírás ideje. Már egyszer levágtam a haját, de csak egy picit, amíg fürdött ollóval megnyírtam. Nem is volt vele gond, szinte észre sem vette.
Most viszont a hajnyíró gépet vetettem be.
Áront beültettem a nagy etetőszékbe, mert azt könnyű utána lemosni. Nem volt otthon senki rajtunk kívül, úgyhogy egy kicsit nehéz volt nyugtatni is, játszani is, és közben hajat is nyírni. Szegénykém sírt is egy kicsit, mert szerintem megijedt a gép hangjától, de volt amikor tetszett is neki, ahogy a fején duruzsol a hajnyíró. És utána a zuhany sem nyerte el a tetszését.

Azt nem tudom, mikor lesz legközelebb hajvágás, mert nagyon rövidre sikerült, és nekem is jobban tetszett hosszabban.

itt még hosszú hajjal:


kis kopaszka:

Új baba a családban

2010. február 24-én 20.35-kor született meg Zsolti és Ildikó kisfia, Dóri tesókája: Botond.

Az SMS szerint kinőtte ugyanis eddigi albérletét, mivel már kerek 3000 gramm és 54 cm.

Ezúton is kívánunk nekik sok boldogságot!

2010. 02. 22.

Ma reggel kivételesen sokáig, fél 10-ig aludt Áron. Reggeli, aztán irány a kajabeszerzés! Megint jól elszámoltam magam a kilókkal, legalább 20 kg-ot cipeltem még Áron 10 kg-ja mellett. Pedig közel álltam meg a bejárathoz, így csak pár lépés volt a lift, de Áront nem akartam letenni, mert akkor nagyon lassan haladtunk volna (és inkább egyet előre-kettőt hátra). Áron már a liftben ki akarta pakolni a táskából a cuccot, otthon pedig ki is szedte, amit csak elért. A konyhaszekrényeket már régóta "bezárom", azaz használaton kívüli előkéket közözök rá (nagyon dizájnos :-D ), de van amikor elfelejtem visszatenni. Áronnak erre külön radarja van, azonnal észreveszi ha hiányzik, és egyből nyitja is ki a szekrényt. A kedvence a leveskocka :-) Amúgy nagyon tetszenek neki a kis dolgok, amiket el tud tüntetni a tenyerében. Sajnos ezek a dolgok előbb-utóbb a szájában végzik, ezért bármennyire is szeretné nem engedem neki. Nagyon jól el tud játszani egy flakonnal, ha lecsavarom neki a kupakját, és próbálja visszatenni.
A nagyoknak és az unokatesóknak is az első szülinapja nyárra esett, így az Áronnak most jó (örökölt) lábbelik többsége szandál. Ezzel is sokáig próbálkozik, hogy felvegye a lábára. Persze nem sikerül neki, így egy idő után hozza, hogy adjam fel neki, és abban járkál.
Párszor már elmentünk babakocsi nélkül sétálni, de ezt csak cél nélkül lehet, mert kb. 3 lépcsőház után inkább megy fel a lépcsőn, vagy kéri, hogy vegyem fel. Babakocsival nagyon szeret sétálni, mindig olyan nyugodtan ül benne, mintha el akarna aludni.
Ja, alvás! Valami rend kezd beállni végre! (Ezt azért írom így, mert lehet, hogy elkiabálom, és felborul a rend. ) Minden este 7.40-kor van fürdés, és 8-kor alvás. Megkapja a kis tejcijét, amit egyedül szépen megiszik. Ha nem alszik el közben, akkor az üres cumisüveget kidobja a kiságyból, beszélget egy kicsit, és aztán alszik. Éjjel 1-2-szer felébred, és egy kis tejcivel vissza is alszik pár perc alatt, de egyre gyakoribbak azok az éjszakák, amiket végigalszik.


Reggel az ébredés változó időpontban van 7 és 9 között, és pár napja már csak egyszer alszik nap közben. Szinte egyik napról a másikra állt át a napi 1 alvásra.

A nagyoknak 2 és fél hete volt a farsangjuk. Sajnos szülők nem hivatalosak az eseményre, így itthon tartottunk főpróbát, és akkor tudtam megörökíteni őket jelmezben:


Ádám rénszarvas volt, az egész osztály csoportosan öltözött be Noé bárkájá-nak.
Dávid pedig Cápa volt.

Akkor-és most: Ádám

Akkor most következzen Ádám képekben!


A születése napján, pár percesen (Apával):

1 évesen:

2 évesen (Dáviddal):

3 évesen:

4 évesen:

5 évesen (Dáviddal és Apával):

6 évesen:

7 évesen:

8 évesen:

Akkor-és most: Dávid

Végre sikerült bescannelnem a régi képeket, amiknek a minősége nem a legjobb, mivel van ami már 10 évvel ezelőtt készült, de legalább így meg tudom osztani több emberrel is, hogy milyenek voltak a nagyfiúk kicsiként.

Itt pár napos volt (lehet, hogy csak 1?), még a kórházban:


1 évesen:

2 évesen:


3 évesen:

4 évesen:

5 évesen:

6 évesen:

7 évesen:

8 évesen:

9 évesen:

10 évesen:

Szánkózás

Apa egész héten szándózni készült a fiúkkal. Nagy hó ugyan már nem volt, de úgy gondolta, hogy Dobogókőn azért még lehet szánkózni. Dávid 1.5 évesen kapott egy nagy szánkót papától, de az elmúlt 9 évben nem igazán használtuk. Nem is hoztuk magunkkal Pestre, ezért a pénteki napunk azzal telt, hogy szánkót kerestünk a boltokban. Nagyon megelégedtünk volna az olcsóbb műanyag "csúszkával" is, az viszont sehol sem volt. Összeszámoltam, 11 boltban voltunk és ebből 10-be csak a szánkó miatt mentünk! Végül a második boltba mentünk vissza, onnan vettük meg.

Szombat reggelre annyi hó esett, hogy autóval nem lehetett elindulni, főleg nem Dobogókőre. Így a közeli szánkódombra mentek a fiúk: Apa, Ádám, Dávid, és Dávid osztálytársa Gáborka.


3 órányi szánkózás, csúszkálás után csuromvizesen jöttek haza.

Este hazakísértük Gáborkát, így én és Áron is szánkóztunk egy kicsit.
Hétfő reggel Dávid bevetette, hogy mi lenne, ha szánkóval mennének iskolába? Gyorsan felöltöztem, és elvittem őket. Persze mindkettőjüket nem tudtam húzni, így felváltva ültek a szánkón.

Délután megint elmentünk csúszkálni, és végre vittem a fényképező gépet is:

Áron 1 éves :-)

A bulit szombaton már megtartottuk, volt nagy evés-ivás!

A lufik kicsit zavarták, de azért mosolygott a fiúknak, akik bohóckodtak mellettem:

Dóri is segített ajándékot bontani, és még a "Boldog születésnapot" is elénekelte! :

A kis szülinapos és a nagytesók (és a torta, ami sokkal érdekesebb, mint folyton a fényképezőgépbe nézni!):


A ruha, és Áron is ment a tortaevés után a mosásba:

12. és B.Ú.É.K.!

Nálunk az év utolsó napja duplán ad okot ünneplésre, mert 1997. december 31-én kötöttünk házasságot. Így az idei szilveszter már a 12. házassági évfordulónk volt.

Az első években még tettünk kísérleteket, hogy elmenjünk ebédelni, de nem túl sok étterem tart nyitva szilveszterkor, készülnek az estére. Úgyhogy a nap nagy része azzal telt, hogy főzőcskéztem a konyhában. A nagyok nagyon várták már az éjfélt, mert eddig még nem sikerült 24 óráig fenn maradniuk. Hát ez most annyira sikerült, hogy fél 1-kor még alig akartak lefeküdni! :-D
Áron semmit nem vett észre az ünneplésből, szépen aludt még a hangos tűzijáték alatt is.

Ünnepek

Az első Karácsony Áron életében!

24-én a nagyok már egész nap azt kérdezgették, hogy mikor jön a Jézuska :-) Délelőtt felállítottuk a fát, apának jó sokat kellett faragnia, de végül sikerült belegyömöszölni a tartóba. A fiúk szobájába, az egyik íróasztalra került, hogy biztonságban legyen Árontól, és ő is biztonságban legyen a fától.
Áron délutáni alvása után volt az ajándékbontás.


Áron tulajdonképpen nem is bontott ki semmit, ugyanis a hintát már délelőtt beüzemeltük, hogy ne lépjen bele a forgácsokba.

És ezen az estén kapta meg Márta mama ajándékát is, egy bébitaxivá alakítható tologatós akármit, mert ez egy kicsit nagy ahhoz, hogy szállítgassuk, vagy hogy becsomagoljuk. Ez amúgy egy járássegítő, de Áron már olyan szépen megy, hogy erre a funkciójára nem lesz szükségünk.


Azért tartottam jó ajándéknak, mert Dóri babakocsiját nagyon nagy élvezettel tologatta. Arra nem is gondoltam, hogy bébitaxi formában ilyen hamar elkezdi használni. Menni ugyan még nem tud vele, de a fel- és leszállás már nagyon megy neki.
A nagyok kaptak Nerf-et, (amit még aznap este ki is próbáltak, mi pedig nem győztünk elmenekülni előlük), kaptak Lego-t, és Dávid egy telefont is.
Karácsony másnapján mentünk dédi mamához ebédre. Gáborékkal sajnos nem tudtunk találkozni, mert Anita influenzás lett, és még nem gyógyult ki teljesen.


Másnap a nagyfiúk elmentek apával Gyurihoz és Juditkához, és délután együtt voltunk Árpinál. Ismét sok és jó ajándékot kaptak a fiúk, és remélem, hogy amiket mi ajándékoztunk tetszenek az érintetteknek.

Apának legjobban a golyókká alakítható torony tetszett, Áron pedig nagyon ügyesen pakolgatja a "sütiket" a bödönbe, és üti a teknőskét.

Azután hétfőn úgy döntöttünk, hogy elég volt a Karácsonyozásból, és a sok semmit-tevésből, és délelőtt hazajöttünk.
Kedden délután átjöttek Zsoltiék névnapozni. Azután jött Attila Nikivel, és később Márta mama is csatlakozott, úgyhogy nekik is végre át tudtuk adni az ajándékokat, amik időközben megjárták Tolna megyét is, de ott nem találkoztunk egymással. A fiúk is megkapták mamától az ajándékukat, a két legújabb Harry Potter DVD-t.

Még több kép található a http://picasaweb.google.com/dochnal001/Karacsony2009# oldalon.