Áron 8 hónapos

Ma volt Áron 8 hónapos, és 3 napos. Ezért elsétáltunk a védőnőhöz, hogy le legyen mérve.
Az új adatok: súly-8530 gr., hossz-72 cm.
(az összehasonlító táblázatba is beírtam)

Két fogacska már kint van, a többi még nem látszik:


Ezzel egyidőben Ádám is fogat növeszt, még mindig van pár tejfoga, ami nem potyogott ki:


Szépen haladunk a főzelékekkel is, már egy hete nem krumplival, hanem száraz rántással sűrítem. Holnaptól megy a "rendes" rántás. Ma kelkáposzta volt pulykahusival.

Ügyes vagyok ("írta": ÁronZénó)

Sokat hallom, hogy én milyen ügyes kisfiú vagyok, hogy már ilyen korán elkezdtem forgolódni, kúszni, mászni, ülni, felállni, stb. Pedig ez nem ügyesség kérdése, hanem annyi a felfedezésre váró dolog, hogy nem igazán érek rá, és minél előbb szeretnék megismerni mindent körülöttem. Ez sajnos úgy nem lehet, hogy Anya, vagy Apa, vagy a Tesók felemelnek, és oda visznek, ahová én szeretném. Pedig én ezzel is kiegyeznék. Csakhogy hiába "mondom" szépen a magam nyelvén, hogy azt a fehér valamit a falban, a két lyukkal (értsd: dugaszoló aljzat) szeretném közelebbről megnézni, és megtapogatni, mégsem értik meg. És amikor meglátom a távirányítót az asztalon azt is nagyon szeretném megnyalogatni, de rám se hederítenek. Bár kaptam már távirányítót, számítógéphez való egeret, telefont, ami csak az enyém, és egyáltalán nem baba-színű, de nem értik meg, hogy nekem a lakásban mindegyiket meg kell kóstolnom!

Ugyanígy a tollakat, és Apa fültisztító pálcikáit is:



Ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan megtanulok járni, és magas helyekre felmászni, és így nem lesznek akadályok előttem.


Gyakorolok is szorgalmasan, tegnap este például azt, hogy felállok a kiságy rácsába kapaszkodva, elengedem, pár pillanatig megállok egyedül, végül lehuppanok a popómra. Szerintem nagyon szórakoztató volt, én nagyokat nevettem rajta, de láttam Anyán, hogy ezt nem nagyon értékeli. Lehet, hogy az este 22-órai időpont nem tetszett neki, és nem az én produkcióm?
Nnnna, ez a másik!
Miért kell nekem minden este aludnom már 20-órakor? A szemdörzsölés, és az ásítozás ellenére én nem akarok aludni olyan korán. A 23-óra, na az már oké! Sajnos mostanában egyre többször beadom a derekam, és korán elalszom, úgyhogy lemaradok az esti jó kis sorozatokról, na de azért én is belátom, hogy sok erőt kell gyűjtenem, ha mielőbb egyedül szeretnék futkározni.
Ezt a felállás dolgot már a fürdőkádban is gyakorolom ám! De az annyira nekem sem tetszik és anyának sem, mert alig bírok megállni a lábaimon olyan csúszós. Pedig ott a kád szélén is sok érdekes játék sorakozik. De eddig csak a halacskás hőmérőt, és a kiskacsákat kaptam meg játszani.
Ezek mind nagyon figyelemre méltó dolgok, és már önmagukban is megérnék, hogy azt mondják rám, hogy ügyes vagyok. Viszont amiért valóban ügyesnek mondanak, az az, hogy nagyon ritkán esem el, vagy ütöm meg magam. Én úgy gondoltam, ha már megtanultam kapaszkodva felállni, akkor mielőbb megtanulok leülni is úgy, hogy nem okozok magamnak fájdalmat. Ez nagyon gyorsan sikerült is, és így nekem is jobb, hogy nem kell folyton azért sírnom, mert fáj valamim. Éppen elég az is, hogy most kezdenek kibújni a fogaim.

Áron eszik

Na azért általában nem így! Itt éppen figyelemelterelésként adtam neki egy kis főtt krumplit és sárgarépát. Az etetőszékben nem igazán szeret lenni, legtöbbször fogom a kezemben, és úgy kanalazom neki a püréket. De amikor nagy ritkán együtt eszik az egész család, nagyon szépen ül a helyén.
A csirke és pulykamell után kapott már csirkemájat is tökfőzelékbe keverve, nagyon szépen megette. Mostanában már nem teszek a főzelékekbe gyümölcsöt, és úgy is lecsúszik. Persze még mindig a gyümölcs a kedvenc. Kiflivéget és babakekszet is szokott rágcsálni, de abból több jut a padlóra, mint a pocijába.
A szopik száma nagyon lecsökkent, éjszaka kétszer szopizik félálomban. Ha ébren van egyáltalán nem kell neki, ezért tápszert kap pótlásként. Úgyhogy most van minden: szopi, cumisüveg, főzelék kanállal, darabos kaja kézzel. És mégis megeszik mindent szépen!

A villamos

Ma történt először, hogy Áronnal együtt villamosra szálltam. Ugyanis Dávid(10) keddenként úszni fog, és 7.40-re az uszodához kell vinni, nem az iskolába. Ez tőlünk 5-6 megállóra van a 69-es villamossal. Dodó reggel pont abban az időben megy dolgozni, és pont arrafelé, így ő vitt oda minket. (Nekem is mennem kellett, mert látni akartam, hogy hová megy Dávid. És így Áronnak is jönnie kellett velem.)
Ádámnak(8) pedig először volt alkalma egyedül menni az iskolába! Még nem jött haza, ezért nem tudok róla beszámolni, hogy hogyan sikerült.

Hazafelé Dodó felajánlotta, hogy haza is visz minket, de ezt már igazán nem akartam, épp elég volt hogy legalább odafelé elvitt. A villamosmegálló az uszodához és a házunkhoz is közel van, ezért nem vittünk babakocsit, amúgy is nehéz lett volna fel- és leszállni vele. Egy anyuka éppen olyan babakocsival volt, mint a miénk(csak más színű) és hát nagyon nehezen, és így is csak segítséggel tudott fel- és leszállni. Áron mindenesetre élvezte az utazást az ölemben, nézelődött kifelé az ablakon. 8 óra előtt 5 perccel már otthon is voltunk.
Remélem Dávidnak pedig tetszett az úszás.


Hozzáfűzve:

Ádám egy kis kitérővel a szökőkút felé, de időben odaért a suliba.
Dávidnak pedig annyira tetszett az úszás, hogy órán kívül is szeretne menni még.
A következő héten már nem kísértem el Dávidot, Dodó egyedül vittel el. Így Ádámmal mentünk, nehogy véletlenül nagyobb kitérőt tegyen, és ne érjen oda az iskolába.

Áron fürdik

Újszülöttként nem volt sírás a fürdéseknél, mivel sok okosságot olvasva előbb megetettem Áront, és kb. fél óra múlva, teli pocakkal volt a fürdés.

Az öltöztetés sem okozott gondot akkoriban. Szépen kivárta, amíg az összes ruha a helyére(vagyis rá) kerül.

Manapság viszont szinte mindig sírással végződik a fürdés. Nem éhes, nincs különösebb baj, csak nem igazán akar kiszállni a vízből. Amíg még csak feküdt könnyű volt nekem, nem igazán szeretett forgolódni, nehogy vizes legyen az arca. Most már a kádban is vagánykodik, mászni akar, felül, és fel is állna, ha engedném. A vízhőmérő az egyik nagy kedvenc, amit szeret rágcsálni, de már felfedezte a kiskacsákat is, és a zuhanyt.