Sokat hallom, hogy én milyen ügyes kisfiú vagyok, hogy már ilyen korán elkezdtem forgolódni, kúszni, mászni, ülni, felállni, stb. Pedig ez nem ügyesség kérdése, hanem annyi a felfedezésre váró dolog, hogy nem igazán érek rá, és minél előbb szeretnék megismerni mindent körülöttem. Ez sajnos úgy nem lehet, hogy Anya, vagy Apa, vagy a Tesók felemelnek, és oda visznek, ahová én szeretném. Pedig én ezzel is kiegyeznék. Csakhogy hiába "mondom" szépen a magam nyelvén, hogy azt a fehér valamit a falban, a két lyukkal (értsd: dugaszoló aljzat) szeretném közelebbről megnézni, és megtapogatni, mégsem értik meg. És amikor meglátom a távirányítót az asztalon azt is nagyon szeretném megnyalogatni, de rám se hederítenek. Bár kaptam már távirányítót, számítógéphez való egeret, telefont, ami csak az enyém, és egyáltalán nem baba-színű, de nem értik meg, hogy nekem a lakásban mindegyiket meg kell kóstolnom!
Ugyanígy a tollakat, és Apa fültisztító pálcikáit is:
Ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan megtanulok járni, és magas helyekre felmászni, és így nem lesznek akadályok előttem.
Gyakorolok is szorgalmasan, tegnap este például azt, hogy felállok a kiságy rácsába kapaszkodva, elengedem, pár pillanatig megállok egyedül, végül lehuppanok a popómra. Szerintem nagyon szórakoztató volt, én nagyokat nevettem rajta, de láttam Anyán, hogy ezt nem nagyon értékeli. Lehet, hogy az este 22-órai időpont nem tetszett neki, és nem az én produkcióm?
Nnnna, ez a másik!
Miért kell nekem minden este aludnom már 20-órakor? A szemdörzsölés, és az ásítozás ellenére én nem akarok aludni olyan korán. A 23-óra, na az már oké! Sajnos mostanában egyre többször beadom a derekam, és korán elalszom, úgyhogy lemaradok az esti jó kis sorozatokról, na de azért én is belátom, hogy sok erőt kell gyűjtenem, ha mielőbb egyedül szeretnék futkározni.
Ezt a felállás dolgot már a fürdőkádban is gyakorolom ám! De az annyira nekem sem tetszik és anyának sem, mert alig bírok megállni a lábaimon olyan csúszós. Pedig ott a kád szélén is sok érdekes játék sorakozik. De eddig csak a halacskás hőmérőt, és a kiskacsákat kaptam meg játszani.
Ezek mind nagyon figyelemre méltó dolgok, és már önmagukban is megérnék, hogy azt mondják rám, hogy ügyes vagyok. Viszont amiért valóban ügyesnek mondanak, az az, hogy nagyon ritkán esem el, vagy ütöm meg magam. Én úgy gondoltam, ha már megtanultam kapaszkodva felállni, akkor mielőbb megtanulok leülni is úgy, hogy nem okozok magamnak fájdalmat. Ez nagyon gyorsan sikerült is, és így nekem is jobb, hogy nem kell folyton azért sírnom, mert fáj valamim. Éppen elég az is, hogy most kezdenek kibújni a fogaim.
Ugyanígy a tollakat, és Apa fültisztító pálcikáit is:
Ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan megtanulok járni, és magas helyekre felmászni, és így nem lesznek akadályok előttem.
Gyakorolok is szorgalmasan, tegnap este például azt, hogy felállok a kiságy rácsába kapaszkodva, elengedem, pár pillanatig megállok egyedül, végül lehuppanok a popómra. Szerintem nagyon szórakoztató volt, én nagyokat nevettem rajta, de láttam Anyán, hogy ezt nem nagyon értékeli. Lehet, hogy az este 22-órai időpont nem tetszett neki, és nem az én produkcióm?
Nnnna, ez a másik!
Miért kell nekem minden este aludnom már 20-órakor? A szemdörzsölés, és az ásítozás ellenére én nem akarok aludni olyan korán. A 23-óra, na az már oké! Sajnos mostanában egyre többször beadom a derekam, és korán elalszom, úgyhogy lemaradok az esti jó kis sorozatokról, na de azért én is belátom, hogy sok erőt kell gyűjtenem, ha mielőbb egyedül szeretnék futkározni.
Ezt a felállás dolgot már a fürdőkádban is gyakorolom ám! De az annyira nekem sem tetszik és anyának sem, mert alig bírok megállni a lábaimon olyan csúszós. Pedig ott a kád szélén is sok érdekes játék sorakozik. De eddig csak a halacskás hőmérőt, és a kiskacsákat kaptam meg játszani.
Ezek mind nagyon figyelemre méltó dolgok, és már önmagukban is megérnék, hogy azt mondják rám, hogy ügyes vagyok. Viszont amiért valóban ügyesnek mondanak, az az, hogy nagyon ritkán esem el, vagy ütöm meg magam. Én úgy gondoltam, ha már megtanultam kapaszkodva felállni, akkor mielőbb megtanulok leülni is úgy, hogy nem okozok magamnak fájdalmat. Ez nagyon gyorsan sikerült is, és így nekem is jobb, hogy nem kell folyton azért sírnom, mert fáj valamim. Éppen elég az is, hogy most kezdenek kibújni a fogaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése