B.Ú.É.K.!

Minden kedves családtagnak, olvasónak boldog új évet kívánok!

Karácsony 2010.

Mikulás 2010

Vasárnap este jött az "otthoni mikulás", bár este 8-kor már nem sok idő maradt a játszásra.


Hétvégén lett volna több program is, hogy Mikulást nézzünk, de Apa és Ádám nem voltak otthon, ezért hétfőre halasztottuk a Mikulás nézést. Az Aréna Plázába mentünk. Leginkább Áron reakciójára voltam kíváncsi, hogy mit fog hozzá szólni, de nem igazán érdekelte, csak egy "bácsi" volt a sok között, a mozgólépcső jobban érdekelte. A nagyfiúk sorba álltak a műsor végén (ők azért végig akarták nézni a manós-mikulásos műsort) és mire sorra kerültek Apa is visszaért Áronnal a fel-alá rohangálásból, így mind a hárman odamehettek a Mikuláshoz.

Alvás, játék

Áron tegnap reggel már 7-kor felkelt, ami eléggé korai időpont nála.

Ennek az lett a következménye, hogy valamikor 11 óra körül elaludt a tv előtt:

Mostanában egyik kedvenc játéka a fa-vonat, amit Dávid 3 éves kora óta gyűjtögetünk:

Őszi szünet

Ugyan már pár napja vége van az őszi szünetnek, de azért írok róla egy kicsit, hogy mit csináltunk.

Voltunk a Városligetben sétálni családostul, és úgy is, hogy csak a fiúk mentek (engem itthon hagytak ebédet főzni :( ), és kipróbáltuk a fogaskerekűt.
Sajnos Áron elég rosszul viselte, hogy nem a megszokott időben aludt délben. A babakocsiról hallani sem akar, nem hogy lefeküdni benne! A busz-metró-villamos nagyon bejön neki, de még jobban szeretné, ha fel-alá rohangálhatna.

Nagyon szépen kezd beszélgetni, de a nagy része még gagyarászás. Cuki, mikor valakinek el kezdi mondani, hogy hol volt, és mi történt vele. A hangsúlyból arra lehet következtetni, hogy szép kerek mondatokat mond, viszont érteni nem lehet, csak néha hagyja el egy-egy számunkra is érthető "busszal", vagy "tá-tá", vagy "apa", "Dádi", "Ádámo" a száját.
Dávidot még mindig "Dádi"-nak hívja, Ádám pedig először csak "Ádá" volt, majd szépen ment az "Ádám", mostanában pedig "Ádámo".

Egy ideje már nagy autó-rajongó. Meg persze minden, ami kerekeken gurul (pl. a nagy kukákért is odavan) lehet az busz, traktor, kamion, motor, vonat stb..
A Verdák mesefilmet is nagyon szereti.

(így nézzük a Verdák-at)

U.i.: tegnap Dávidék beszélgettek a suliban, hogy ki hol volt, és mit csinált a szünetben. Az én kisfiam persze sehol sem volt, csak "gépezett, és pihent" egész szünetben. Legalábbis csak ez jutott eszébe. :)

Halloween 2010

Körömfestés

Így jár az, aki nem pakol el maga után! És itt magamról beszélek. Ugyanis reggel ráírtam alkoholos filccel Dávid tornazsákjára a nevét, mert a múlt héten elhagyta. (Szerencsére a portán félretették, így meglett.) Na, ezt a filcet találta meg Áron, és ahogy kell, szépen "rajzolt" is vele. Először is az íróasztalra, majd a lábára, de úgy, mintha kilakkozta volna a körmét. Azért pár szép ívelt vonalat is sikerült a lábára kerekíteni, mint valami tetkót. Én annyira nem értékeltem ezt a művészetet, és körömlakk-lemosóval lesikáltam az asztalt is, és a lábát is.

Íme a kis művész:

Fényképek

Az előző album betelt, így az újabb képek új webalbumba kerültek.

Itt az elérhetőség.

Fel a magasba!!!

Kb. 2 hete történt először, hogy Áron kimászott a kiságyából. Dáviddal játszottak, aki csak úgy betette az ágyikójába, de Áron nem akart ott maradni, egyik lábát felemelte, és már lendítette is át magát a rácsokon. Dávid persze ott volt, és elkapta. Ezután már ezzel szórakoztak. Szerencsére este és délben nem volt ebből gond simán elaludt Áron úgy, hogy nem is akart kiszállni.

Ezután Bonyhádon játszotta a "kiszállósdit". Ott az utazóágyban aludt, amibe tettünk egy pót-matracot, és így kb. 5 cm-rel magasabban könnyebb volt kimásznia. Ja, és Bonyhádon semmiképpen sem volt hajlandó este elaludni. Az első estén nagyon nehezen sikerült elaltatnom. Másnap már kivettük a matracot, de még így is ki tudott mászni. A harmadik este már szinte gond nélkül aludt el.

(Áron és a bonyhádi cica)

Azután ahogy hazaértünk, mint a kisangyal, úgy aludt. Esze ágában sem volt kimászni a kiságyból.
Amit viszont azóta is gyakorol, az az emeletes ágyra való felmászás. Lejönni persze nem tud, így kiabál az ágy tetejéről, de nem azért, mert le akar jönni, csak jelzi, hogy ott van. A létra elé van téve egy pihenőfotel, de ma már azt is félrehúzta-tolta-cibálta, és felmászott.
A nagyfiúk játékai már nincsenek biztonságban tőle. Ha megkaparint egy lego-autót jó sokáig el tud vele játszani, viszont szétszedi. Van sok duplo lego is, mostanában azokkal is jól eljátszik.

Főleg úgy, hogy valaki van még vele, és építenek.
De az igazi kincs még mindig a fémpénz. Ha előveszem a pénztárcámat, már nyújtja a kis kezét, hogy ő is kér.
A négy szemfogacskája szinte egyszerre akart kibújni, valószínű, hogy ez is közrejátszott az éjszakai ordításoknál, mert a két felsőnek már látom a csücskét.
A tv-ben most nagy kedvenc a Teletubbies, mondja hogy "Pó", ha nézni akarja. Az "Emo" (Elmo) és "Enyi" (Ernie) most egy kicsit háttérbe szorult.

(puszi Elmo-nak)

Mikor Dávid 2 éveske volt, az RTL-en ment reggelenként a Teletubbies, és egy egész videokazettánk van tele ezekkel a mesékkel. :)))

Boldog születésnapot Ádám!

Kicsi Ádámkám már 9 éves!!! Mikor megszületett, még nem volt jelentősége, hogy szeptember 1-je volt aznap. Most pont a szülinapján kezdődik az iskola, de ez nem vette el a kedvünket, hogy megünnepeljük a hét közepén (újra, mert hét végén már tartottunk egy "elő-szülinapot").

Bonyhádon "nyaraltunk"

Visszatértünk a régi házunkba igaz, csak pár nap erejéig. Nagyon jó volt újra ott lenni, a fiúk is élvezték, hogy kinn lehetnek az udvaron, vagy játszhatnak a régi játékaikkal, fára másztak, fociztak. Áron is talált magának buszokat, nagy kukásautót, és még sok érdekességet. Főleg papát "nyúzta" amikor csak lehetett, fel-le a padlásra, séta az utcán, stb.
Papa szülinapját kétszer is megünnepeltük, mindkétszer grilleztünk, és finom tortát ettünk.
Jó sok régi kacatot sikerült leselejtezni, de még így is tele van a ház.
A szomszéd bácsi hozott szőlőt, Áron jól beevett belőle, nagyon cuki volt, ahogy gyúrta befelé. Viszont egy kicsit megfeküdte a gyomrát, mert aznap éjjel szokatlanul rosszul aludt.


tesók és unokatesók


foci az udvaron


játék az udvaron

Boldog születésnapot!

Az Ünnepelt nem szereti, ha ünneplik. Nem kért ajándékot, tortát, és csak az ő kedvéért ne menjünk sehová. Azért mégis kirándultunk egyet Lillafüredre. Persze a végén az lett, hogy "szülinapom alkalmából vezethettem 400 km-t", de azért tetszett neki. :)

Aznap már nem tudtam tortát sütni, de másnap ezt is bepótoltuk.

Boldog születésnapot Apa!

Kaland

Hugi és Zsolti a fiúk szülinapjára egy nagyon jó ajándékot találtak ki, mégpedig azt, hogy kapnak belépőt egy kalandpályára.
A két fiú szülinapja között 1 hónap és 1 hét van, ezért mindketten már megkapták az ajándékot. Ma délután el is autókáztunk a XVIII. kerületbe a Bókay kertbe.
A magas pályákon még nem mászkál(hat)tak a fiúk, de a három alacsonyabb is jól megizzasztotta őket.

Köszönjük szépen az ajándékot!

(további képek a szokott helyen)

2010. 07. 22.

Boldog születésnapot Dávid!

Dochnal Dávid Kristóf 1999. július 22-én született, 11 évvel ezelőtt. Idén pont a születésnapján papáékkal nyaraltak Keszthelyen, és pénteken 23-án jöttek haza, így aznap volt a buli. A tortán az aktuális kedvenc Sonic a sündisznó volt.

"Majdnem-nap"

Ez a "majdnem-nap" július 10-e, szombat. Az úgy kezdődött, hogy még májusban megterveztük, hogy hogyan és hol fogjuk tölteni a nyarat, és a Visegrádi Palotajátékok erre a hétvégére esett. Pár évvel ezelőtt névnapi ajándékként kaptunk hajójegyeket Visegrádra, és akkor elmentünk a Palotajátékokra, azután még a következő évben is elmentünk annyira megtetszett. A mostani programba sajnos beleszólt a munka- és pénznélküliség, így majdnem-elmentünk-Visegrádra.

(2007-07-07-én készült ez a kép)

Hogy ne maradjunk program nélkül apa szeretett volna biciklizni menni, de én nem igazán, hát kitaláltam, hogy nézzük meg a Velencei-tavat, hiszen ott még nem voltunk, közelebb is van, mint a Balaton, hátha jó lesz. Tehát majdnem-elmentünk-biciklizni. Reggel 9-re vártuk a klíma szerelőt, hogy kitisztítsa a klímát. Csak vártunk, vártunk, közben a fiúk megnéztek egy filmet. Dávid egy kicsit rosszul érezte magát, de aztán kb. 11-kor elindultunk. Mentünk 5 percet, és hívott a klímás, hogy elfelejtette a megbeszélt időpontot, úgyhogy inkább máskor jön, így majdnem-ki-lett-tisztítva-a-klíma. (Amúgy nincs semmi baja, de ez a szerviz benne van az árban.)
Mire kiértünk Budapestről, szegény Dávid elkezdett hányni. Ezután viszont már tényleg nem volt semmi baja, megálltunk egy benzinkútnál megmosakodni, és folytattuk az utat.
Mivel a Velencei-tó alig 40 km nem akartunk autópályán menni, "Jó lesz nekünk a sima 7-es is erre a kis útra!". Ahogy az utolsó körforgalommal is elhagytuk a 6-os utat, és rátértünk a 7-esre, lassan araszoló kocsisorba botlottunk. Ekkor már majdnem dél volt. Ilyenkor már mindenki sütteti magát valami vízparton, tehát dugó nem lehet. Szerintünk. Biztos valami baleset, vagy egy rendőrlámpa, vagy hasonló akadály lassítja a sort, és hamarosan vége, és lehet haladni. Gondoltuk mi. Így haladtunk lassan előre, időnként nagyobb távot is be lehetett látni, és csak a hosszú-hosszú kocsisort láttam. Az idő jó volt, a táj szép, és Apa azt mondta, hogy most már kíváncsi, hogy miért ilyen hosszú és lassú a sor, tehát nem fordulunk vissza. Közben előkerültek a szendvicsek, Áron néha nyafizott, de jól tűrte az utat. Szépen lassan elértünk Martonvásárig, ott megmutattam Apának, hogy "még csak itt vagyunk", és akkor már ő is a visszafordulás mellett döntött. Szóval majdnem-elmentünk-a-Velencei-tóhoz. (Még jó, hogy az alternatív M7 útvonalat leszavaztuk, mert este láttam a hírekben, hogy ott is nagy dugó volt!) Ahogy visszafordultunk (nem volt nehéz, mert szembe alig jött autó), mentünk fél percet, és utolértünk egy nagyon lassan haladó autót, ami egy másikat vontatott. Előzni nem lehetett, mert a másik sávban összefüggő kocsisor volt, tehát totyogtunk a vontatmány után. Szerencsére nem sokáig, mert ahogy volt egy kis hely lehúzódtak, és el tudtunk menni mellettük.
A következő terv az volt, hogy nézzük meg Budakeszin a Vadasparkot. Mivel azt nem tudtuk, hogy merre kell menni, elővettem a GPS-t, hogy majd az navigál. Viszont olyan cím nem volt, hogy Vadaspark, így gondoltam jó lesz a Budakeszi-erdő is. Na, ez pont a Normafa mellett volt, ott is kötöttünk ki, viszont oda nem akartunk menni. A parkolóban megkerestük a térképen a Vadasparkhoz legközelebb eső budakeszi utcát, hogy majd ha a környéken leszünk, biztosan odatalálunk. Követtük is egy darabig az utasításokat, míg egy majdnem földes, egysávos, erdei útra kerültünk. Innen is inkább visszafordultunk, majdnem-elmentünk-a-Vadasparkhoz. Ekkor már mindenki arra szavazott, hogy inkább menjünk haza filmet nézni.

Biciklitúra

Itt a jó idő, végre már nem esik (olyan sokat) az eső, úgyhogy nekiálltunk, hogy valami időtöltést keressünk. A bicikli jó ötletnek tűnt, viszont eggyel kevesebb van belőle, mint amennyi nekünk kellene, ezért Zsoltiéktól kértük kölcsön a gyereküléses biciklijüket. Plusz megkaptuk még Hugiét is, ezt most Dávid használja, mert az övé már elég kicsi neki.
Az első hosszabb utunk a Római partra vezetett. Kicsit esőre állt az idő, de azért elindultunk. Oda-vissza összesen kb. 18 km az út. Ott egy kicsit megálltunk pihenni egy játszótéren, aztán már mentünk is haza. (erről az akcióról a fényképek Apa telefonján vannak, és még nem sikerült a gépre "varázsolni" őket, de előbb-utóbb itt lesznek)

A második út az M0 felüljárójáig lett tervezve. Amikor odaértünk láttuk, hogy Csömör "nincs is olyan messze", hát elindultunk oda. Persze hogy jó sokat mentünk, sőt visszafelé már nem a jó kis erdős-szántóföldes úton mentünk, hanem autók között. Előző este felhőszakadás volt, és bár nagyon sütött a nap, sok nagy pocsolya maradt utána.
Dávid és Apa nagyon élvezik a biciklizést, Ádám és én már nem annyira. Áron meg csak úgy elvan, néha énekelget.

Gyereksziget

Szombat délután nagy unalmunkban gondoltuk, meglátogatjuk újra az Óbudai szigetet. Programok nélkül is nagyon jó hely, nagy játszótérrel, füves területekkel, fákkal. Most viszont a T-Home Gyereksziget első hétvégéje volt, mindenféle játékkal a gyerekeknek. Rá kellett jönnöm viszont, hogy a két nagy fiam már egy kicsit tényleg nagy! Ugyanis vannak játékok, ahová ők már nem férnek fel. Az első a vezetés volt, ahogy oda értünk, de alig fértek el ketten a kis autóban :)

Sajnos mindenhol nagy sor állt, így sokat kellett várni hogy sorra kerüljenek, de azért még volt egy kis ugrálás is, a nagy színpadon pedig éppen Gryllus Vilmos zenélt és énekelt, de ő sajnos a fiúknak nem volt elég vonzó program, pedig én szívesen néztem volna. Áron lapátolta szorgalmasan a homokot, nem is akart kiszállni a homokozóból.


Alig voltunk ott egy órát, és már vége is lett a bulinak, ezért úgy döntöttünk, hogy vasárnap is oda megyünk de már délelőtt.
10-kor kezdődtek a programok, de 10.15-kor már tele volt a parkoló, mintha haza se mentek volna az emberek.
Pöttyös Kapitány hajójánál nagyon-nagyon hosszú volt a sor, így inkább a trambulint próbálták ki a fiúk.

Ezután még játszottak egy kicsit televárosban, majd megebédeltünk egy árnyékos helyen.

Ebéd után még volt egy kis ugrálás, ahol Dávid akkorát ugrott, hogy elszakadt a gatyája, úgyhogy haza kellett mennünk, de nem is volt baj, mert a sok semmittevésbe mi is elfáradtunk.

Beszélgessünk...

Áron egyre több mindent kezd mondani.
Az esetek többségében még számunkra érthetetlen nyelven karattyol, de néha kijönnek a száján igazi szavak is. Vagy olyan szavak, amiket a Magyar Értelmező Szótár nem tartalmaz, de mi tudjuk, hogy az Áron-szótár szerint mit jelentenek.
Ilyen például az áttyú szó, amit már régóta használ, és leginkább távirányítót jelent, vagy bármit, amin gombok vannak, és nyomkodni lehet.
A másik gyakran használt kifejezés az ájjó. Ez lefordítva annyit jelent, hogy halló, és nem más mint a telefon.
Az apa már régóta megy, viszont nem csak kizárólag Apát hívja így, hanem Dávidot és Ádámot is. Pár napja viszont nem azt mondja, hogy apa, hanem azt, hogy apó.
Ha azt szeretné, hogy vegyük fel, vagy ki a hintából, babakocsiból, stb., vagy ha leejt valamit, akkor oppá van.Aztán pár hete bevezettük az anyát is, ami valahogy úgy hangzik, hogy: aja.
Vannak olyan "szavak" is, amiket leírni nem igazán lehet, mert nagyon hangutánzóak.
Ilyen a kutya. Hiába mondom neki, hogy vau-vau, Áron csak úgy utánozza, hogy he-he-he. De ezt inkább hallani kellene, mert így nem az igazi. Az állatok közül még a csacsit tudja, mert az van a pelenkázó fölött a falon, de nem azt mondja, hogy i-á-i-á, hanem más hangsúllyal: á-i-á-i.
Ha megyünk valahová (vagy ő szeretne menni valahová), akkor mondja, hogy: tá-tá.
Egyenlőre nagyon jól tudja érvényesíteni a szándékát szavak nélkül is, leginkább egy kis hisztivel, vagy úgy hogy megfogja a kezem és odavisz ahol szeretne valamit.
Nyugtázni is nagyon tud, a legváratlanabb pillanatban gyönyörű hangsúllyal tudja mondani, hogy: jó. Például mikor elkezdene hisztizni, mert épp szomjas, én mondom neki, hogy mindjárt adok vizet, erre ő abbahagyja a hisztit, és mondja hogy jó.

Mostanában nagy kedvence lett Áronnak az Alma zenekar: Ma van a szülinapom című száma.
Ahogy vége van mondja, hogy: pom-pom-pom.
Másik kedvence (már régóta) Gryllus Vilmos: A mi diófánk. Ez úgy kezdődik, hogy madarak csiripelnek, és Áron ezt próbálja utánozni. Nagyon cuki ilyenkor. Az irodában a két kanárinak is ugyanígy szokott "visszacsipogni".

Múlt héten, amikor előbb Ádám, majd Dávid nem volt itthon pár napig, úgy vettem észre, hogy hiányoznak Áronnak (is). Ezért levettem egy fényképet a falról, amin az unokatesókkal vannak, és azon mutogattam neki, hogy ki-kicsoda. Nagyon tetszett neki, azóta is sokszor kéri a képet, és azzal üldögél egy darabig, én elsorolok rajta mindenkit, majd kéri, hogy tegyem vissza.

Erről a képről van szó:
(sorban: Dóra, Dávid, Áron, Babett, Panna, Ádám)

Most egyenlőre ennyi jut eszembe az Áron-szótárból. :)))

Május 1.

Gyorsan leírom, hol voltunk aznap, mielőtt még vége lenne a májusnak! :)))
Egy ismerős házaspár ajánlotta, hogy menjünk velük sütögetni a szabadba. Ez a hely Budán van a Csillaghegy közelében, és Katlannak hívják. Az a jó benne, hogy viszonylag kevés ember van itt. (A Városligetben és a Margit-szigeten pl. lépni sem lehet ilyenkor a sok embertől.)
Az viszont egy kis negatívum, hogy nem füves, inkább köves a terület. Nekünk még oké, de Áronra vigyázni kellett, nehogy elessen.

A fiúk jól feltalálták magukat, hegyet másztak, labdáztak, fát vágtak (ezt Apa felügyeletével).

Jókat ettünk, aztán kora délután még elmentünk Zsoltiékkal a Római partra.