Május 1.

Gyorsan leírom, hol voltunk aznap, mielőtt még vége lenne a májusnak! :)))
Egy ismerős házaspár ajánlotta, hogy menjünk velük sütögetni a szabadba. Ez a hely Budán van a Csillaghegy közelében, és Katlannak hívják. Az a jó benne, hogy viszonylag kevés ember van itt. (A Városligetben és a Margit-szigeten pl. lépni sem lehet ilyenkor a sok embertől.)
Az viszont egy kis negatívum, hogy nem füves, inkább köves a terület. Nekünk még oké, de Áronra vigyázni kellett, nehogy elessen.

A fiúk jól feltalálták magukat, hegyet másztak, labdáztak, fát vágtak (ezt Apa felügyeletével).

Jókat ettünk, aztán kora délután még elmentünk Zsoltiékkal a Római partra.

Pest megye legészakibb települése

Pest megye legészakibb települése nem más, mint Bernecebaráti. :)

Ez azért érdekes számunkra, mert Dávid és Ádám oda fognak menni táborba az osztályukkal. Mivel az ő iskolájuk általános iskola és gimnázium is egyben, az érettségi időszaka alatt csak az érettségizők lehetnek a suliban. Ezért ebben az időben nekik érettségi szünet van, amit kirándulásokkal szoktak megtölteni. Bernecebarátiban a XV. kerület önkormányzatának van egy jó kis üdülője, így viszonylag olcsón táborozhatnak itt a gyerekek.
Dávid már volt itt tavaly is, nagyon tetszett neki. Most Ádám is be lesz avatva. Sajnos nem egyszerre mennek, Ádám hétfőtől csütörtökig lesz, Dávid pedig csütörtöktől hétfőig.
Szóval, én nagyon kíváncsi lettem, hogy hová is fognak menni, ezért úgy döntöttünk Apával, hogy kirándulunk egyet arrafelé. Már azt is tervezgettük, hogy milyen jó lenne majd május 1-jén a szabadban sütni, persze Apa nem tudott addig várni, így feltöltöttük a hűtőtáskát hússal, és minden hozzávalóval. Az autóba bepakoltuk a grillezőt, és elindultunk, hogy valahol majdcsak meg tudjuk sütni az ebédet.Áron picit nézelődött, picit sírdogált, és egy picit aludt is az odaúton.

A falu nagyon kicsi, szűk utcákkal. A tábor nagyon szép. Helyet viszont nem találtunk, ahol a szabadban sütni lehetne. Apa bement a helyi információs központba (értsd: kocsma), ahol a tulaj felajánlotta, hogy a saját kertjében grillezhetünk, de nem éltünk ezzel a lehetőséggel :))).
Azt a tippet adta, hogy ha elmegyünk Kemence felé (ez a szomszédos kis falu) akkor lehet, hogy ott lesz valami lehetőség. Így nem fordultunk vissza hazafelé, hanem mentünk előre az úton, követve a határ és az Ipoly folyó vonalait. A térkép szerint ezen az úton is haza lehetett jutni, így nem fordultunk vissza, gondoltuk, legfeljebb otthon fogunk sütögetni. Már-már feladtuk a keresgélést, mikor láttunk a folyó partján több embert is horgászni, főzőcskézni. A következő alkalmas helyen letértünk az útról, és a folyó partján találtunk egy jó kis helyet.

Fát nem kellett keresni szerencsére, mert vittünk faszenet is, és gyorsan készen is lett az ebéd.
Még üldögéltünk egy kicsit a réten, a gyerekek játszottak, azután haza mentünk.

Videók 2.

Az első motorozást örökítettük meg ezen a videón. Már otthon is próbálgatta a motort, de nem haladt vele semmit. Amikor a játszón meglát egy motort, vagy biciklit persze kell neki, ezért úgy gondoltam, hogy legyen nálunk is motor. Persze ilyenkor is mindig a másé kell, de legalább van csere, amit mi is odaadhatunk. Most viszont nem igazán voltak lenn más gyerekek, mert kezdett csöpögni az eső, de mi azért hősiesen tűrtük, hamar el is állt. A pocsolyák viszont ott voltak, és Áron ezt nagyon élvezte. Én már nem annyira, mert a végén már kézzel mászott bele, és utána a kezét nyalogatta. Ez látható a második videón.

Videók 1.

Apa telefonjával vettünk fel pár eseményt, és most sikerült átmásolni a számítógépre is őket.

Az elsőn Áron éppen tarhonyát kanalaz. Egy kicsi a szájába is került, de a nagy része az ölébe jutott. Persze teljesen véletlenül! :D

A következő videón rántott csirkecombot eszeget:

Hétvégi kirándulások

Végre eljött egy olyan hétvége, hogy apának "semmi" dolga nem volt. Ez azért nem olyan jó, mert ha nincs munka, akkor bevétel sincs :(

De a családi életünk szempontjából mégis jól jött egy kis szabadság.
Szombat délelőtt még itthon voltunk, mert Ádám hivatalos volt egy szülinapra. De addig legalább kényelmesen főztem ebédet, és Áron is aludt egy nagyot.
Azután 15 óra körül elmentünk a Lágymányosi híd mellé a Kopaszi gáthoz. Nagyon szépen ki van építve, kellemes környezet egy kis sétához. Parkolóhely már sajnos nem volt a gáton, de a közei egyetem parkolója szinte üres volt, és 5-10 perc sétára voltunk a gáttól. Dávid és Ádám hozták a rollereiket, ezzel jól le is foglalták magukat, oda-vissza cikáztak körülöttünk.

Áron néha szaladgált, néha a babakocsiban üldögélt. Egy kicsit játszottak a játszótéren is, de Áront a padok, és a biciklik jobban lekötötték, mint a csúszda.

Vasárnap délelőtt szintén otthon voltunk még, aztán ebéd után kimentünk a Margit-szigetre. Az Árpád híd pesti oldalán parkoltunk, és a hídon sétáltunk be a szigetig.
A nagyok megint rollereztek.

Egy darabig üldögéltünk a nagy tisztáson, vagyis apa üldögélt, én szaladgáltam Áron után. Először hagytuk, hogy menjen ameddig akar, úgyis nagy a tér. De Áron nem maradt a füvön, visszament az úthoz, és nem is érdekelte, hogy messze vagyunk, nem is fordult hátra.

Én persze mentem utána. A nagy füves részre még véletlenül sem akart menni, inkább a járdaszegélyen mászkált.
Ezután Áront babakocsiba tettük, és elsétáltunk a sziget másik végén lévő játszótérhez.
Áronnak nagyon tetszett a kis csúszda, sokáig a mellette lévő rámpán mászkált fel-le. Azután segítettünk neki apával csúszni is. Kicsit bátortalan volt az indulásnál, de a csúszást nagyon élvezte.


Este, mikor hazaértünk nem kellett senkinek ringatás. :)


TOVÁBBI KÉPEK ITT LÁTHATÓK!

Takaró

Áronnak kedvenc takarója van.
Szép a színe, és nagyon puha, és úgy néz ki, Áron nem tud nélküle elaludni.
Sajnos múlt héten utolért valami ronda vírus hányással és hasmenéssel. Szegény Áronkát kapta el a legjobban. A kis takaróját így műsoron kívül kellett kimosnom. Amúgy is ki szoktam mosni, de mire alvásra kerül a sor, már meg is szárad a meleg radiátoron. Szóval most nem sikerült megszáradnia, csak félig. Ezért helyettesítettem Ádám volt ovis takarójával.
Aznap korán kelt reggel Áron, ezért gondoltam, hogy már délelőtt 11-kor alvás lett. De tőle szokatlan módon csak nyűglődött, és sírt a kiságyban. Na, gondoltam biztos még nem álmos, kivettem az ágyból, de rövid idő után megint azt vettem észre, hogy fáradt. Megint be a kiságyba, megint sírás. Ezt játszottuk fél 2-ig, amikor odaadtam neki a megszokott kis takaróját, igaz még egy kicsit nedves volt. Szó nélkül el is aludt, és akkor elvettem tőle, hogy teljesen megszáradjon.
Ez már a második ilyen eset volt, hogy nyűglődött a kiságyban a takarója nélkül, úgyhogy most már biztos vagyok benne, hogy az hiányzott neki.
Ha éjjel felébred, átmegyek hozzá, visszafektetem, fogja a takaró csücskét, és a szeméhez teszi, és már alszik is.
Ha picit már fáradt, és még nincs itt az ideje az alvásnak, akkor is úgy nyugszik meg, hogy belebújik a takarójába.

Fodrászkodunk :-)

Múlt héten úgy gondoltam, hogy már nagyon hosszú Áron haja, így eljött a hajnyírás ideje. Már egyszer levágtam a haját, de csak egy picit, amíg fürdött ollóval megnyírtam. Nem is volt vele gond, szinte észre sem vette.
Most viszont a hajnyíró gépet vetettem be.
Áront beültettem a nagy etetőszékbe, mert azt könnyű utána lemosni. Nem volt otthon senki rajtunk kívül, úgyhogy egy kicsit nehéz volt nyugtatni is, játszani is, és közben hajat is nyírni. Szegénykém sírt is egy kicsit, mert szerintem megijedt a gép hangjától, de volt amikor tetszett is neki, ahogy a fején duruzsol a hajnyíró. És utána a zuhany sem nyerte el a tetszését.

Azt nem tudom, mikor lesz legközelebb hajvágás, mert nagyon rövidre sikerült, és nekem is jobban tetszett hosszabban.

itt még hosszú hajjal:


kis kopaszka:

Új baba a családban

2010. február 24-én 20.35-kor született meg Zsolti és Ildikó kisfia, Dóri tesókája: Botond.

Az SMS szerint kinőtte ugyanis eddigi albérletét, mivel már kerek 3000 gramm és 54 cm.

Ezúton is kívánunk nekik sok boldogságot!

2010. 02. 22.

Ma reggel kivételesen sokáig, fél 10-ig aludt Áron. Reggeli, aztán irány a kajabeszerzés! Megint jól elszámoltam magam a kilókkal, legalább 20 kg-ot cipeltem még Áron 10 kg-ja mellett. Pedig közel álltam meg a bejárathoz, így csak pár lépés volt a lift, de Áront nem akartam letenni, mert akkor nagyon lassan haladtunk volna (és inkább egyet előre-kettőt hátra). Áron már a liftben ki akarta pakolni a táskából a cuccot, otthon pedig ki is szedte, amit csak elért. A konyhaszekrényeket már régóta "bezárom", azaz használaton kívüli előkéket közözök rá (nagyon dizájnos :-D ), de van amikor elfelejtem visszatenni. Áronnak erre külön radarja van, azonnal észreveszi ha hiányzik, és egyből nyitja is ki a szekrényt. A kedvence a leveskocka :-) Amúgy nagyon tetszenek neki a kis dolgok, amiket el tud tüntetni a tenyerében. Sajnos ezek a dolgok előbb-utóbb a szájában végzik, ezért bármennyire is szeretné nem engedem neki. Nagyon jól el tud játszani egy flakonnal, ha lecsavarom neki a kupakját, és próbálja visszatenni.
A nagyoknak és az unokatesóknak is az első szülinapja nyárra esett, így az Áronnak most jó (örökölt) lábbelik többsége szandál. Ezzel is sokáig próbálkozik, hogy felvegye a lábára. Persze nem sikerül neki, így egy idő után hozza, hogy adjam fel neki, és abban járkál.
Párszor már elmentünk babakocsi nélkül sétálni, de ezt csak cél nélkül lehet, mert kb. 3 lépcsőház után inkább megy fel a lépcsőn, vagy kéri, hogy vegyem fel. Babakocsival nagyon szeret sétálni, mindig olyan nyugodtan ül benne, mintha el akarna aludni.
Ja, alvás! Valami rend kezd beállni végre! (Ezt azért írom így, mert lehet, hogy elkiabálom, és felborul a rend. ) Minden este 7.40-kor van fürdés, és 8-kor alvás. Megkapja a kis tejcijét, amit egyedül szépen megiszik. Ha nem alszik el közben, akkor az üres cumisüveget kidobja a kiságyból, beszélget egy kicsit, és aztán alszik. Éjjel 1-2-szer felébred, és egy kis tejcivel vissza is alszik pár perc alatt, de egyre gyakoribbak azok az éjszakák, amiket végigalszik.


Reggel az ébredés változó időpontban van 7 és 9 között, és pár napja már csak egyszer alszik nap közben. Szinte egyik napról a másikra állt át a napi 1 alvásra.

A nagyoknak 2 és fél hete volt a farsangjuk. Sajnos szülők nem hivatalosak az eseményre, így itthon tartottunk főpróbát, és akkor tudtam megörökíteni őket jelmezben:


Ádám rénszarvas volt, az egész osztály csoportosan öltözött be Noé bárkájá-nak.
Dávid pedig Cápa volt.

Akkor-és most: Ádám

Akkor most következzen Ádám képekben!


A születése napján, pár percesen (Apával):

1 évesen:

2 évesen (Dáviddal):

3 évesen:

4 évesen:

5 évesen (Dáviddal és Apával):

6 évesen:

7 évesen:

8 évesen:

Akkor-és most: Dávid

Végre sikerült bescannelnem a régi képeket, amiknek a minősége nem a legjobb, mivel van ami már 10 évvel ezelőtt készült, de legalább így meg tudom osztani több emberrel is, hogy milyenek voltak a nagyfiúk kicsiként.

Itt pár napos volt (lehet, hogy csak 1?), még a kórházban:


1 évesen:

2 évesen:


3 évesen:

4 évesen:

5 évesen:

6 évesen:

7 évesen:

8 évesen:

9 évesen:

10 évesen:

Szánkózás

Apa egész héten szándózni készült a fiúkkal. Nagy hó ugyan már nem volt, de úgy gondolta, hogy Dobogókőn azért még lehet szánkózni. Dávid 1.5 évesen kapott egy nagy szánkót papától, de az elmúlt 9 évben nem igazán használtuk. Nem is hoztuk magunkkal Pestre, ezért a pénteki napunk azzal telt, hogy szánkót kerestünk a boltokban. Nagyon megelégedtünk volna az olcsóbb műanyag "csúszkával" is, az viszont sehol sem volt. Összeszámoltam, 11 boltban voltunk és ebből 10-be csak a szánkó miatt mentünk! Végül a második boltba mentünk vissza, onnan vettük meg.

Szombat reggelre annyi hó esett, hogy autóval nem lehetett elindulni, főleg nem Dobogókőre. Így a közeli szánkódombra mentek a fiúk: Apa, Ádám, Dávid, és Dávid osztálytársa Gáborka.


3 órányi szánkózás, csúszkálás után csuromvizesen jöttek haza.

Este hazakísértük Gáborkát, így én és Áron is szánkóztunk egy kicsit.
Hétfő reggel Dávid bevetette, hogy mi lenne, ha szánkóval mennének iskolába? Gyorsan felöltöztem, és elvittem őket. Persze mindkettőjüket nem tudtam húzni, így felváltva ültek a szánkón.

Délután megint elmentünk csúszkálni, és végre vittem a fényképező gépet is: