Bonyhádon "nyaraltunk"

Visszatértünk a régi házunkba igaz, csak pár nap erejéig. Nagyon jó volt újra ott lenni, a fiúk is élvezték, hogy kinn lehetnek az udvaron, vagy játszhatnak a régi játékaikkal, fára másztak, fociztak. Áron is talált magának buszokat, nagy kukásautót, és még sok érdekességet. Főleg papát "nyúzta" amikor csak lehetett, fel-le a padlásra, séta az utcán, stb.
Papa szülinapját kétszer is megünnepeltük, mindkétszer grilleztünk, és finom tortát ettünk.
Jó sok régi kacatot sikerült leselejtezni, de még így is tele van a ház.
A szomszéd bácsi hozott szőlőt, Áron jól beevett belőle, nagyon cuki volt, ahogy gyúrta befelé. Viszont egy kicsit megfeküdte a gyomrát, mert aznap éjjel szokatlanul rosszul aludt.


tesók és unokatesók


foci az udvaron


játék az udvaron

Boldog születésnapot!

Az Ünnepelt nem szereti, ha ünneplik. Nem kért ajándékot, tortát, és csak az ő kedvéért ne menjünk sehová. Azért mégis kirándultunk egyet Lillafüredre. Persze a végén az lett, hogy "szülinapom alkalmából vezethettem 400 km-t", de azért tetszett neki. :)

Aznap már nem tudtam tortát sütni, de másnap ezt is bepótoltuk.

Boldog születésnapot Apa!

Kaland

Hugi és Zsolti a fiúk szülinapjára egy nagyon jó ajándékot találtak ki, mégpedig azt, hogy kapnak belépőt egy kalandpályára.
A két fiú szülinapja között 1 hónap és 1 hét van, ezért mindketten már megkapták az ajándékot. Ma délután el is autókáztunk a XVIII. kerületbe a Bókay kertbe.
A magas pályákon még nem mászkál(hat)tak a fiúk, de a három alacsonyabb is jól megizzasztotta őket.

Köszönjük szépen az ajándékot!

(további képek a szokott helyen)

2010. 07. 22.

Boldog születésnapot Dávid!

Dochnal Dávid Kristóf 1999. július 22-én született, 11 évvel ezelőtt. Idén pont a születésnapján papáékkal nyaraltak Keszthelyen, és pénteken 23-án jöttek haza, így aznap volt a buli. A tortán az aktuális kedvenc Sonic a sündisznó volt.

"Majdnem-nap"

Ez a "majdnem-nap" július 10-e, szombat. Az úgy kezdődött, hogy még májusban megterveztük, hogy hogyan és hol fogjuk tölteni a nyarat, és a Visegrádi Palotajátékok erre a hétvégére esett. Pár évvel ezelőtt névnapi ajándékként kaptunk hajójegyeket Visegrádra, és akkor elmentünk a Palotajátékokra, azután még a következő évben is elmentünk annyira megtetszett. A mostani programba sajnos beleszólt a munka- és pénznélküliség, így majdnem-elmentünk-Visegrádra.

(2007-07-07-én készült ez a kép)

Hogy ne maradjunk program nélkül apa szeretett volna biciklizni menni, de én nem igazán, hát kitaláltam, hogy nézzük meg a Velencei-tavat, hiszen ott még nem voltunk, közelebb is van, mint a Balaton, hátha jó lesz. Tehát majdnem-elmentünk-biciklizni. Reggel 9-re vártuk a klíma szerelőt, hogy kitisztítsa a klímát. Csak vártunk, vártunk, közben a fiúk megnéztek egy filmet. Dávid egy kicsit rosszul érezte magát, de aztán kb. 11-kor elindultunk. Mentünk 5 percet, és hívott a klímás, hogy elfelejtette a megbeszélt időpontot, úgyhogy inkább máskor jön, így majdnem-ki-lett-tisztítva-a-klíma. (Amúgy nincs semmi baja, de ez a szerviz benne van az árban.)
Mire kiértünk Budapestről, szegény Dávid elkezdett hányni. Ezután viszont már tényleg nem volt semmi baja, megálltunk egy benzinkútnál megmosakodni, és folytattuk az utat.
Mivel a Velencei-tó alig 40 km nem akartunk autópályán menni, "Jó lesz nekünk a sima 7-es is erre a kis útra!". Ahogy az utolsó körforgalommal is elhagytuk a 6-os utat, és rátértünk a 7-esre, lassan araszoló kocsisorba botlottunk. Ekkor már majdnem dél volt. Ilyenkor már mindenki sütteti magát valami vízparton, tehát dugó nem lehet. Szerintünk. Biztos valami baleset, vagy egy rendőrlámpa, vagy hasonló akadály lassítja a sort, és hamarosan vége, és lehet haladni. Gondoltuk mi. Így haladtunk lassan előre, időnként nagyobb távot is be lehetett látni, és csak a hosszú-hosszú kocsisort láttam. Az idő jó volt, a táj szép, és Apa azt mondta, hogy most már kíváncsi, hogy miért ilyen hosszú és lassú a sor, tehát nem fordulunk vissza. Közben előkerültek a szendvicsek, Áron néha nyafizott, de jól tűrte az utat. Szépen lassan elértünk Martonvásárig, ott megmutattam Apának, hogy "még csak itt vagyunk", és akkor már ő is a visszafordulás mellett döntött. Szóval majdnem-elmentünk-a-Velencei-tóhoz. (Még jó, hogy az alternatív M7 útvonalat leszavaztuk, mert este láttam a hírekben, hogy ott is nagy dugó volt!) Ahogy visszafordultunk (nem volt nehéz, mert szembe alig jött autó), mentünk fél percet, és utolértünk egy nagyon lassan haladó autót, ami egy másikat vontatott. Előzni nem lehetett, mert a másik sávban összefüggő kocsisor volt, tehát totyogtunk a vontatmány után. Szerencsére nem sokáig, mert ahogy volt egy kis hely lehúzódtak, és el tudtunk menni mellettük.
A következő terv az volt, hogy nézzük meg Budakeszin a Vadasparkot. Mivel azt nem tudtuk, hogy merre kell menni, elővettem a GPS-t, hogy majd az navigál. Viszont olyan cím nem volt, hogy Vadaspark, így gondoltam jó lesz a Budakeszi-erdő is. Na, ez pont a Normafa mellett volt, ott is kötöttünk ki, viszont oda nem akartunk menni. A parkolóban megkerestük a térképen a Vadasparkhoz legközelebb eső budakeszi utcát, hogy majd ha a környéken leszünk, biztosan odatalálunk. Követtük is egy darabig az utasításokat, míg egy majdnem földes, egysávos, erdei útra kerültünk. Innen is inkább visszafordultunk, majdnem-elmentünk-a-Vadasparkhoz. Ekkor már mindenki arra szavazott, hogy inkább menjünk haza filmet nézni.

Biciklitúra

Itt a jó idő, végre már nem esik (olyan sokat) az eső, úgyhogy nekiálltunk, hogy valami időtöltést keressünk. A bicikli jó ötletnek tűnt, viszont eggyel kevesebb van belőle, mint amennyi nekünk kellene, ezért Zsoltiéktól kértük kölcsön a gyereküléses biciklijüket. Plusz megkaptuk még Hugiét is, ezt most Dávid használja, mert az övé már elég kicsi neki.
Az első hosszabb utunk a Római partra vezetett. Kicsit esőre állt az idő, de azért elindultunk. Oda-vissza összesen kb. 18 km az út. Ott egy kicsit megálltunk pihenni egy játszótéren, aztán már mentünk is haza. (erről az akcióról a fényképek Apa telefonján vannak, és még nem sikerült a gépre "varázsolni" őket, de előbb-utóbb itt lesznek)

A második út az M0 felüljárójáig lett tervezve. Amikor odaértünk láttuk, hogy Csömör "nincs is olyan messze", hát elindultunk oda. Persze hogy jó sokat mentünk, sőt visszafelé már nem a jó kis erdős-szántóföldes úton mentünk, hanem autók között. Előző este felhőszakadás volt, és bár nagyon sütött a nap, sok nagy pocsolya maradt utána.
Dávid és Apa nagyon élvezik a biciklizést, Ádám és én már nem annyira. Áron meg csak úgy elvan, néha énekelget.

Gyereksziget

Szombat délután nagy unalmunkban gondoltuk, meglátogatjuk újra az Óbudai szigetet. Programok nélkül is nagyon jó hely, nagy játszótérrel, füves területekkel, fákkal. Most viszont a T-Home Gyereksziget első hétvégéje volt, mindenféle játékkal a gyerekeknek. Rá kellett jönnöm viszont, hogy a két nagy fiam már egy kicsit tényleg nagy! Ugyanis vannak játékok, ahová ők már nem férnek fel. Az első a vezetés volt, ahogy oda értünk, de alig fértek el ketten a kis autóban :)

Sajnos mindenhol nagy sor állt, így sokat kellett várni hogy sorra kerüljenek, de azért még volt egy kis ugrálás is, a nagy színpadon pedig éppen Gryllus Vilmos zenélt és énekelt, de ő sajnos a fiúknak nem volt elég vonzó program, pedig én szívesen néztem volna. Áron lapátolta szorgalmasan a homokot, nem is akart kiszállni a homokozóból.


Alig voltunk ott egy órát, és már vége is lett a bulinak, ezért úgy döntöttünk, hogy vasárnap is oda megyünk de már délelőtt.
10-kor kezdődtek a programok, de 10.15-kor már tele volt a parkoló, mintha haza se mentek volna az emberek.
Pöttyös Kapitány hajójánál nagyon-nagyon hosszú volt a sor, így inkább a trambulint próbálták ki a fiúk.

Ezután még játszottak egy kicsit televárosban, majd megebédeltünk egy árnyékos helyen.

Ebéd után még volt egy kis ugrálás, ahol Dávid akkorát ugrott, hogy elszakadt a gatyája, úgyhogy haza kellett mennünk, de nem is volt baj, mert a sok semmittevésbe mi is elfáradtunk.

Beszélgessünk...

Áron egyre több mindent kezd mondani.
Az esetek többségében még számunkra érthetetlen nyelven karattyol, de néha kijönnek a száján igazi szavak is. Vagy olyan szavak, amiket a Magyar Értelmező Szótár nem tartalmaz, de mi tudjuk, hogy az Áron-szótár szerint mit jelentenek.
Ilyen például az áttyú szó, amit már régóta használ, és leginkább távirányítót jelent, vagy bármit, amin gombok vannak, és nyomkodni lehet.
A másik gyakran használt kifejezés az ájjó. Ez lefordítva annyit jelent, hogy halló, és nem más mint a telefon.
Az apa már régóta megy, viszont nem csak kizárólag Apát hívja így, hanem Dávidot és Ádámot is. Pár napja viszont nem azt mondja, hogy apa, hanem azt, hogy apó.
Ha azt szeretné, hogy vegyük fel, vagy ki a hintából, babakocsiból, stb., vagy ha leejt valamit, akkor oppá van.Aztán pár hete bevezettük az anyát is, ami valahogy úgy hangzik, hogy: aja.
Vannak olyan "szavak" is, amiket leírni nem igazán lehet, mert nagyon hangutánzóak.
Ilyen a kutya. Hiába mondom neki, hogy vau-vau, Áron csak úgy utánozza, hogy he-he-he. De ezt inkább hallani kellene, mert így nem az igazi. Az állatok közül még a csacsit tudja, mert az van a pelenkázó fölött a falon, de nem azt mondja, hogy i-á-i-á, hanem más hangsúllyal: á-i-á-i.
Ha megyünk valahová (vagy ő szeretne menni valahová), akkor mondja, hogy: tá-tá.
Egyenlőre nagyon jól tudja érvényesíteni a szándékát szavak nélkül is, leginkább egy kis hisztivel, vagy úgy hogy megfogja a kezem és odavisz ahol szeretne valamit.
Nyugtázni is nagyon tud, a legváratlanabb pillanatban gyönyörű hangsúllyal tudja mondani, hogy: jó. Például mikor elkezdene hisztizni, mert épp szomjas, én mondom neki, hogy mindjárt adok vizet, erre ő abbahagyja a hisztit, és mondja hogy jó.

Mostanában nagy kedvence lett Áronnak az Alma zenekar: Ma van a szülinapom című száma.
Ahogy vége van mondja, hogy: pom-pom-pom.
Másik kedvence (már régóta) Gryllus Vilmos: A mi diófánk. Ez úgy kezdődik, hogy madarak csiripelnek, és Áron ezt próbálja utánozni. Nagyon cuki ilyenkor. Az irodában a két kanárinak is ugyanígy szokott "visszacsipogni".

Múlt héten, amikor előbb Ádám, majd Dávid nem volt itthon pár napig, úgy vettem észre, hogy hiányoznak Áronnak (is). Ezért levettem egy fényképet a falról, amin az unokatesókkal vannak, és azon mutogattam neki, hogy ki-kicsoda. Nagyon tetszett neki, azóta is sokszor kéri a képet, és azzal üldögél egy darabig, én elsorolok rajta mindenkit, majd kéri, hogy tegyem vissza.

Erről a képről van szó:
(sorban: Dóra, Dávid, Áron, Babett, Panna, Ádám)

Most egyenlőre ennyi jut eszembe az Áron-szótárból. :)))

Május 1.

Gyorsan leírom, hol voltunk aznap, mielőtt még vége lenne a májusnak! :)))
Egy ismerős házaspár ajánlotta, hogy menjünk velük sütögetni a szabadba. Ez a hely Budán van a Csillaghegy közelében, és Katlannak hívják. Az a jó benne, hogy viszonylag kevés ember van itt. (A Városligetben és a Margit-szigeten pl. lépni sem lehet ilyenkor a sok embertől.)
Az viszont egy kis negatívum, hogy nem füves, inkább köves a terület. Nekünk még oké, de Áronra vigyázni kellett, nehogy elessen.

A fiúk jól feltalálták magukat, hegyet másztak, labdáztak, fát vágtak (ezt Apa felügyeletével).

Jókat ettünk, aztán kora délután még elmentünk Zsoltiékkal a Római partra.

Pest megye legészakibb települése

Pest megye legészakibb települése nem más, mint Bernecebaráti. :)

Ez azért érdekes számunkra, mert Dávid és Ádám oda fognak menni táborba az osztályukkal. Mivel az ő iskolájuk általános iskola és gimnázium is egyben, az érettségi időszaka alatt csak az érettségizők lehetnek a suliban. Ezért ebben az időben nekik érettségi szünet van, amit kirándulásokkal szoktak megtölteni. Bernecebarátiban a XV. kerület önkormányzatának van egy jó kis üdülője, így viszonylag olcsón táborozhatnak itt a gyerekek.
Dávid már volt itt tavaly is, nagyon tetszett neki. Most Ádám is be lesz avatva. Sajnos nem egyszerre mennek, Ádám hétfőtől csütörtökig lesz, Dávid pedig csütörtöktől hétfőig.
Szóval, én nagyon kíváncsi lettem, hogy hová is fognak menni, ezért úgy döntöttünk Apával, hogy kirándulunk egyet arrafelé. Már azt is tervezgettük, hogy milyen jó lenne majd május 1-jén a szabadban sütni, persze Apa nem tudott addig várni, így feltöltöttük a hűtőtáskát hússal, és minden hozzávalóval. Az autóba bepakoltuk a grillezőt, és elindultunk, hogy valahol majdcsak meg tudjuk sütni az ebédet.Áron picit nézelődött, picit sírdogált, és egy picit aludt is az odaúton.

A falu nagyon kicsi, szűk utcákkal. A tábor nagyon szép. Helyet viszont nem találtunk, ahol a szabadban sütni lehetne. Apa bement a helyi információs központba (értsd: kocsma), ahol a tulaj felajánlotta, hogy a saját kertjében grillezhetünk, de nem éltünk ezzel a lehetőséggel :))).
Azt a tippet adta, hogy ha elmegyünk Kemence felé (ez a szomszédos kis falu) akkor lehet, hogy ott lesz valami lehetőség. Így nem fordultunk vissza hazafelé, hanem mentünk előre az úton, követve a határ és az Ipoly folyó vonalait. A térkép szerint ezen az úton is haza lehetett jutni, így nem fordultunk vissza, gondoltuk, legfeljebb otthon fogunk sütögetni. Már-már feladtuk a keresgélést, mikor láttunk a folyó partján több embert is horgászni, főzőcskézni. A következő alkalmas helyen letértünk az útról, és a folyó partján találtunk egy jó kis helyet.

Fát nem kellett keresni szerencsére, mert vittünk faszenet is, és gyorsan készen is lett az ebéd.
Még üldögéltünk egy kicsit a réten, a gyerekek játszottak, azután haza mentünk.

Videók 2.

Az első motorozást örökítettük meg ezen a videón. Már otthon is próbálgatta a motort, de nem haladt vele semmit. Amikor a játszón meglát egy motort, vagy biciklit persze kell neki, ezért úgy gondoltam, hogy legyen nálunk is motor. Persze ilyenkor is mindig a másé kell, de legalább van csere, amit mi is odaadhatunk. Most viszont nem igazán voltak lenn más gyerekek, mert kezdett csöpögni az eső, de mi azért hősiesen tűrtük, hamar el is állt. A pocsolyák viszont ott voltak, és Áron ezt nagyon élvezte. Én már nem annyira, mert a végén már kézzel mászott bele, és utána a kezét nyalogatta. Ez látható a második videón.

Videók 1.

Apa telefonjával vettünk fel pár eseményt, és most sikerült átmásolni a számítógépre is őket.

Az elsőn Áron éppen tarhonyát kanalaz. Egy kicsi a szájába is került, de a nagy része az ölébe jutott. Persze teljesen véletlenül! :D

A következő videón rántott csirkecombot eszeget:

Hétvégi kirándulások

Végre eljött egy olyan hétvége, hogy apának "semmi" dolga nem volt. Ez azért nem olyan jó, mert ha nincs munka, akkor bevétel sincs :(

De a családi életünk szempontjából mégis jól jött egy kis szabadság.
Szombat délelőtt még itthon voltunk, mert Ádám hivatalos volt egy szülinapra. De addig legalább kényelmesen főztem ebédet, és Áron is aludt egy nagyot.
Azután 15 óra körül elmentünk a Lágymányosi híd mellé a Kopaszi gáthoz. Nagyon szépen ki van építve, kellemes környezet egy kis sétához. Parkolóhely már sajnos nem volt a gáton, de a közei egyetem parkolója szinte üres volt, és 5-10 perc sétára voltunk a gáttól. Dávid és Ádám hozták a rollereiket, ezzel jól le is foglalták magukat, oda-vissza cikáztak körülöttünk.

Áron néha szaladgált, néha a babakocsiban üldögélt. Egy kicsit játszottak a játszótéren is, de Áront a padok, és a biciklik jobban lekötötték, mint a csúszda.

Vasárnap délelőtt szintén otthon voltunk még, aztán ebéd után kimentünk a Margit-szigetre. Az Árpád híd pesti oldalán parkoltunk, és a hídon sétáltunk be a szigetig.
A nagyok megint rollereztek.

Egy darabig üldögéltünk a nagy tisztáson, vagyis apa üldögélt, én szaladgáltam Áron után. Először hagytuk, hogy menjen ameddig akar, úgyis nagy a tér. De Áron nem maradt a füvön, visszament az úthoz, és nem is érdekelte, hogy messze vagyunk, nem is fordult hátra.

Én persze mentem utána. A nagy füves részre még véletlenül sem akart menni, inkább a járdaszegélyen mászkált.
Ezután Áront babakocsiba tettük, és elsétáltunk a sziget másik végén lévő játszótérhez.
Áronnak nagyon tetszett a kis csúszda, sokáig a mellette lévő rámpán mászkált fel-le. Azután segítettünk neki apával csúszni is. Kicsit bátortalan volt az indulásnál, de a csúszást nagyon élvezte.


Este, mikor hazaértünk nem kellett senkinek ringatás. :)


TOVÁBBI KÉPEK ITT LÁTHATÓK!

Takaró

Áronnak kedvenc takarója van.
Szép a színe, és nagyon puha, és úgy néz ki, Áron nem tud nélküle elaludni.
Sajnos múlt héten utolért valami ronda vírus hányással és hasmenéssel. Szegény Áronkát kapta el a legjobban. A kis takaróját így műsoron kívül kellett kimosnom. Amúgy is ki szoktam mosni, de mire alvásra kerül a sor, már meg is szárad a meleg radiátoron. Szóval most nem sikerült megszáradnia, csak félig. Ezért helyettesítettem Ádám volt ovis takarójával.
Aznap korán kelt reggel Áron, ezért gondoltam, hogy már délelőtt 11-kor alvás lett. De tőle szokatlan módon csak nyűglődött, és sírt a kiságyban. Na, gondoltam biztos még nem álmos, kivettem az ágyból, de rövid idő után megint azt vettem észre, hogy fáradt. Megint be a kiságyba, megint sírás. Ezt játszottuk fél 2-ig, amikor odaadtam neki a megszokott kis takaróját, igaz még egy kicsit nedves volt. Szó nélkül el is aludt, és akkor elvettem tőle, hogy teljesen megszáradjon.
Ez már a második ilyen eset volt, hogy nyűglődött a kiságyban a takarója nélkül, úgyhogy most már biztos vagyok benne, hogy az hiányzott neki.
Ha éjjel felébred, átmegyek hozzá, visszafektetem, fogja a takaró csücskét, és a szeméhez teszi, és már alszik is.
Ha picit már fáradt, és még nincs itt az ideje az alvásnak, akkor is úgy nyugszik meg, hogy belebújik a takarójába.

Fodrászkodunk :-)

Múlt héten úgy gondoltam, hogy már nagyon hosszú Áron haja, így eljött a hajnyírás ideje. Már egyszer levágtam a haját, de csak egy picit, amíg fürdött ollóval megnyírtam. Nem is volt vele gond, szinte észre sem vette.
Most viszont a hajnyíró gépet vetettem be.
Áront beültettem a nagy etetőszékbe, mert azt könnyű utána lemosni. Nem volt otthon senki rajtunk kívül, úgyhogy egy kicsit nehéz volt nyugtatni is, játszani is, és közben hajat is nyírni. Szegénykém sírt is egy kicsit, mert szerintem megijedt a gép hangjától, de volt amikor tetszett is neki, ahogy a fején duruzsol a hajnyíró. És utána a zuhany sem nyerte el a tetszését.

Azt nem tudom, mikor lesz legközelebb hajvágás, mert nagyon rövidre sikerült, és nekem is jobban tetszett hosszabban.

itt még hosszú hajjal:


kis kopaszka:

Új baba a családban

2010. február 24-én 20.35-kor született meg Zsolti és Ildikó kisfia, Dóri tesókája: Botond.

Az SMS szerint kinőtte ugyanis eddigi albérletét, mivel már kerek 3000 gramm és 54 cm.

Ezúton is kívánunk nekik sok boldogságot!

2010. 02. 22.

Ma reggel kivételesen sokáig, fél 10-ig aludt Áron. Reggeli, aztán irány a kajabeszerzés! Megint jól elszámoltam magam a kilókkal, legalább 20 kg-ot cipeltem még Áron 10 kg-ja mellett. Pedig közel álltam meg a bejárathoz, így csak pár lépés volt a lift, de Áront nem akartam letenni, mert akkor nagyon lassan haladtunk volna (és inkább egyet előre-kettőt hátra). Áron már a liftben ki akarta pakolni a táskából a cuccot, otthon pedig ki is szedte, amit csak elért. A konyhaszekrényeket már régóta "bezárom", azaz használaton kívüli előkéket közözök rá (nagyon dizájnos :-D ), de van amikor elfelejtem visszatenni. Áronnak erre külön radarja van, azonnal észreveszi ha hiányzik, és egyből nyitja is ki a szekrényt. A kedvence a leveskocka :-) Amúgy nagyon tetszenek neki a kis dolgok, amiket el tud tüntetni a tenyerében. Sajnos ezek a dolgok előbb-utóbb a szájában végzik, ezért bármennyire is szeretné nem engedem neki. Nagyon jól el tud játszani egy flakonnal, ha lecsavarom neki a kupakját, és próbálja visszatenni.
A nagyoknak és az unokatesóknak is az első szülinapja nyárra esett, így az Áronnak most jó (örökölt) lábbelik többsége szandál. Ezzel is sokáig próbálkozik, hogy felvegye a lábára. Persze nem sikerül neki, így egy idő után hozza, hogy adjam fel neki, és abban járkál.
Párszor már elmentünk babakocsi nélkül sétálni, de ezt csak cél nélkül lehet, mert kb. 3 lépcsőház után inkább megy fel a lépcsőn, vagy kéri, hogy vegyem fel. Babakocsival nagyon szeret sétálni, mindig olyan nyugodtan ül benne, mintha el akarna aludni.
Ja, alvás! Valami rend kezd beállni végre! (Ezt azért írom így, mert lehet, hogy elkiabálom, és felborul a rend. ) Minden este 7.40-kor van fürdés, és 8-kor alvás. Megkapja a kis tejcijét, amit egyedül szépen megiszik. Ha nem alszik el közben, akkor az üres cumisüveget kidobja a kiságyból, beszélget egy kicsit, és aztán alszik. Éjjel 1-2-szer felébred, és egy kis tejcivel vissza is alszik pár perc alatt, de egyre gyakoribbak azok az éjszakák, amiket végigalszik.


Reggel az ébredés változó időpontban van 7 és 9 között, és pár napja már csak egyszer alszik nap közben. Szinte egyik napról a másikra állt át a napi 1 alvásra.

A nagyoknak 2 és fél hete volt a farsangjuk. Sajnos szülők nem hivatalosak az eseményre, így itthon tartottunk főpróbát, és akkor tudtam megörökíteni őket jelmezben:


Ádám rénszarvas volt, az egész osztály csoportosan öltözött be Noé bárkájá-nak.
Dávid pedig Cápa volt.