Angliában, folytatás

Kedden reggeli után felkerekedtünk, hogy meglátogassuk Londont.

GPS nélkül el sem tudom képzelni, hogy jutunk oda, mert még így is sokszor nehéz volt értelmezni a "tarts jobbra" kifejezést.
Közel a parlamenthez találtunk egy mélygarázst, ahol tudtunk parkolni (persze az aranyat olcsóbban mérik, mint ott egy óra parkolási időt.)


Átsétáltunk a Westminster hídon, célba véve a nagy óriáskereket, a London Eye-t.

Ott elborzadva láttuk, hogy ezer meg ezer ember áll sorban, hogy feljuthassanak. A London Aquarium előtt szintén hosszú sorok kígyóztak. A fiúk jót játszottak a közeli játszótéren, majd hotdogot ettek, én pedig valami borzalmas ízű kínai tésztát.
Ezután megcéloztuk a Buckingham palotát. Ott is rengeteg ember volt, csak éppen őrségváltás nem! De a körülötte lévő Green Park csodaszép volt így ősszel.

Itt egy picit megpihentünk, majd elindultunk visszafelé az autóhoz.
Útközben a St. James park mellett mentünk, ahol a fiúk játszóteret találtak, és persze ki kellett próbálni, és sok mókust is láttunk.
Más nevezetességet nem is tudtunk megnézni, na de majd legközelebb, ha Áron is nagyobb lesz.

Szerdán reggeli után elmentünk Saint Hill-be. Nagyon gyönyörű hely, sok-sok nyugodtsággal körülvéve.



Délben a vendéglőben ebédeltünk, ahol reggelizni szoktunk. Nagyon finomakat ettünk, és mindenki talált az ízlésének megfelelőt. Délután Zénó/Kata/Milán-ékhoz mentünk ismét, majd elmentünk Crawley-ba. Estére Áron belázasodott, nehezen aludt el, de reggelre jobban lett.

Csütörtökön reggel összecsomagoltam, a fiúk addig a parkolóban játszottak. Ezután elmentünk megint Crawley-ba, mert az közel van Gatewick-hez, ahonnan a repülő indult. Sokat sétáltunk, ebédeltünk, plázáztunk, játszótereztünk.




A repülőtérre sokkal korábban érkeztünk, mint kellett volna, így ott is sétálgattunk.
Éppen a "becsekkolás" előtt aludt el Áron a babakocsiban, gondoltam jó is lesz, ha a két órás várakozást végigalussza. Sajnos nem így történt, mert a biztonsági ellenőrzésnél ki kellett vennem a babakocsiból, és azt összecsukva feltenni a futószalagra. Naná, hogy Áron felébredt, és nem tudott visszaaludni. A váróban is nagyon nyűgös volt, de legalább sétálgathatott. Viszont a gépen már nem bírta, hogy le kellett ülni, elaludni nem tudott, és szinte végig sírdogált. Hol hangosabban, hol halkabban. Semmi sem volt jó neki. Már landolás után gurultunk, mire elaludt, és akkor megint csak nem tudott nyugodtan aludni.
A csomagokra most többet kellett várni, de Zsolti már várt ránk az autónkkal, hogy hazavigyen. Hazafelé Ádám is és Áron is elaludt. Áront úgy ahogy volt, (csak a kabátot, sapkát, cipőt vettem le róla) betettem az ágyikójába, és aludt tovább.

Utólag visszagondolva nagyon szép volt, de nem annyira jó a betegek miatt.
Legközelebb talán jobban sikerül a kirándulás.