2009. november 14.

Péntek 13.


Nem azért ez a cím, mert annyira szerencsétlen volt ez a nap, csak éppen aznap ment Áron egyedül kb. 1,5-2 métert. Már régóta gyakorolgatja a járást úgy, hogy csak az egyik kezemet fogja. Mászni nem igazán szeret már, mióta rájött, hogy két lábon is lehet menni. Én is kipróbáltam a mászást, utána három napig fájtak a térdeim, úgyhogy megértem Áront.
Ha szeretne menni valahova (és persze mindig szeretne), megfogja a kezem, beleigazgatja az ő kis kezébe az ujjamat, és megindul. Nem számít, hogy én állok, ülök, fekszem, vagy bármi más, ha ő menni akar, akkor nekem is kell! Ha esetleg én nem megyek, akkor leül a földre, és nagy-nagy visításba kezd.
Már próbálkoztunk vele, hogy állásból elinduljon, én ültem előtte, és nyújtottam a kezem felé, de egy-két lépés után eldőlt, mint a liszteszsák.
Péntek délután apa szokás szerint dolgozott, a fiúk Dávid barátjánál voltak, csak ketten voltunk otthon Áronnal. Adtam neki kölesgolyót enni, és olyan cuki volt, ahogy falatozta befelé, hogy gondoltam, ezt meg kell örökíteni, és felveszem videóra.
De ahogy a golyók a kezében voltak, mind a két keze el volt foglalva, és megvolt a biztonságérzete, mint amikor a kezét fogom, és szépen lassan elindult felém.

Szerencsére az első próbálkozását így sikerült megörökíteni:
(az első pár lépés után lehuppan, majd visszatér a kiindulási ponthoz, és eltipeg a kiságyig)



Itt 9 hónapos, 2 hetes, és 5 napos.

1 megjegyzés: