Apa a nyár végén elment East Grinstead-be (Anglia) egyedül, autóval egy kicsit üzletelni. Már akkor is jó lett volna vele menni, de Áron még a 2,5 órás bonyhádi utat sem bírta sírás nélkül, így nem vállalkoztunk rá. Viszont megbeszéltük, hogy az őszi szünetben, amikor a nagyok is otthon lesznek elmegyünk repülővel. Szeptember elején le is foglaltuk a jegyeket, a szállást, és az autót is.Teltek-múltak a napok, hetek, és végül eljött az október 24-e.
Az indulás előtti napok nem teltek zökkenőmentesen, mert jött egy nagyobb munka, amibe nekem is be kellett szállnom, így nem elég, hogy Apa egy csöppet sem tudott segíteni, de én is száz felé kellett szaladgáljak. A becsomagolás is egy kicsit kapkodva történt, de szerencsére semmi fontos nem maradt otthon.
Papa és Juci kivittek/kikísértek a reptérre. Ott kiderült, hogy kb. 40 perccel később indulunk. A csomagokkal nem volt gond, Áron babaülését is feladtuk a poggyászokkal. Még Priority-matricákat is kaptunk a bőröndökre, hogy leszállás után ne kelljen sokat várni rájuk. A várakozás 2 órája hamar letelt, és végre beszállhattunk a gépbe. Tavaly voltam először repülővel, akkor egy picit izgultam, de most nem volt rá időm, inkább attól féltem, hogy a gyerekek hogy fogják bírni. De nem volt semmi gond, sőt Dávid és Ádám nagyon élvezték. Áron is szépen eljátszogatott, és mikor kb. az út felénél egy kisebb szeles területen mentünk át, a gép elég jól rázkódott, és Áron végre elaludt. 
Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyzettől nem félni kezdek, hanem örülök neki!
Út közben kaptunk szendvicset és innivalót, ami Dávidnak nagyon tetszett, hogy "ingyen" volt.
Már kezdett sötétedni, mire leszálltunk a Gatwick-i reptéren. A csomagokat tényleg hamar megkaptuk, és indultunk megkeresni az autókölcsönzőt. Csak egyfajta kiírás volt, amit követhettünk: Car rent. Ez felvezetett a szemközti épület 5. emeletére, a tetőszintre, ahol az autókölcsönzők voltak, de olyan nem volt kiírva, mint ami a mi papírunkon szerepelt. Ezért Apa a kicsit hiányos angol tudásával érdeklődött az ott lévőktől, hogy nekünk most hová kellene menni. Annyit tudott kivenni, hogy vissza kell menni a földszintre, és valami busszal 5 megállót menni, ha nem jön a busz felhívni őket a "sárga telefonról". Kiderült később, hogy az 5. megállóban kell várni a buszt, ami nem is annyira busz volt, mint inkább egy kilenc személyes autó. És ez vitt minket a kölcsönzőhöz, ami szintén a reptéren volt. Végül kaptunk egy Peugeot 308-ast, amibe éppen hogy befértek a csomagjaink. Apa tavaly már kipróbálta, milyen a bal oldalon közlekedni, most ugyanez a feladat várt rá, de jobb oldali kormánnyal, és bal kezes sebességváltással. Nagyon jól vette az akadályokat, bár sokszor féltem, hogy rámegyünk a padkára, de ez az ottani keskeny sávoknak is köszönhető volt.
East Grinstead-ben volt a szállásunk, ami a reptértől kb. 11 km-re van, így hamar oda is értünk.
A szoba eléggé szűkösre sikerült, mert a foglaláskor a "2 felnőtt + 2 gyerek" elnevezésű szobához én kértem egy babaágyat is, és ők úgy gondolták, hogy 2 felnőtt és egy baba lesz a szobában.
Áron itthon már nagyon szépen kezdett egyedül elaludni, de ez ott egy kicsit nehezen ment, mert mind egy szobában voltunk.
Másnap reggel az 1 óra időeltolódás és az óraátállítás miatt, már reggel 6-kor mind felébredtünk.
(folyt. köv.)
Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyzettől nem félni kezdek, hanem örülök neki!Út közben kaptunk szendvicset és innivalót, ami Dávidnak nagyon tetszett, hogy "ingyen" volt.
Már kezdett sötétedni, mire leszálltunk a Gatwick-i reptéren. A csomagokat tényleg hamar megkaptuk, és indultunk megkeresni az autókölcsönzőt. Csak egyfajta kiírás volt, amit követhettünk: Car rent. Ez felvezetett a szemközti épület 5. emeletére, a tetőszintre, ahol az autókölcsönzők voltak, de olyan nem volt kiírva, mint ami a mi papírunkon szerepelt. Ezért Apa a kicsit hiányos angol tudásával érdeklődött az ott lévőktől, hogy nekünk most hová kellene menni. Annyit tudott kivenni, hogy vissza kell menni a földszintre, és valami busszal 5 megállót menni, ha nem jön a busz felhívni őket a "sárga telefonról". Kiderült később, hogy az 5. megállóban kell várni a buszt, ami nem is annyira busz volt, mint inkább egy kilenc személyes autó. És ez vitt minket a kölcsönzőhöz, ami szintén a reptéren volt. Végül kaptunk egy Peugeot 308-ast, amibe éppen hogy befértek a csomagjaink. Apa tavaly már kipróbálta, milyen a bal oldalon közlekedni, most ugyanez a feladat várt rá, de jobb oldali kormánnyal, és bal kezes sebességváltással. Nagyon jól vette az akadályokat, bár sokszor féltem, hogy rámegyünk a padkára, de ez az ottani keskeny sávoknak is köszönhető volt.
East Grinstead-ben volt a szállásunk, ami a reptértől kb. 11 km-re van, így hamar oda is értünk.
A szoba eléggé szűkösre sikerült, mert a foglaláskor a "2 felnőtt + 2 gyerek" elnevezésű szobához én kértem egy babaágyat is, és ők úgy gondolták, hogy 2 felnőtt és egy baba lesz a szobában.
Áron itthon már nagyon szépen kezdett egyedül elaludni, de ez ott egy kicsit nehezen ment, mert mind egy szobában voltunk.Másnap reggel az 1 óra időeltolódás és az óraátállítás miatt, már reggel 6-kor mind felébredtünk.
(folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése