Huncutka

Mint minden "rendes" gyereknek, Áronnak is pont azok a dolgok kellenek, amiket nem szeretnénk, vagy nem lehet odaadni neki játszani. Persze nem jó, ha minden percben azt hallja, hogy "Nem szabad!", ezért igyekszünk eltenni a számunkra fontos kincseket, hogy ne is lássa. Ezért van, hogy Apa felkutatja a lakást a távirányító után, vagy én nem tudom, hogy hová rejtettem el utoljára a telefonomat :)
A számítógép nagyon érdekes, de csak az, amelyiken éppen én írok/olvasok. Ha odaadom neki Ádám kis Pókemberes laptop-ját, az nem tetszik, rögtön lecsukja, és jön vissza az "igazihoz". Sajnos egyszer Apa megengedte neki, hogy püfölje rajta a billentyűket, de Áronnak jobban tetszett a kapirgálás, és pár pillanat múlva már a kezében is maradt a kettes billentyű. Nagy nehezen sikerült visszatenni a helyére, de azóta Áron a gép ellensége.

Itt már megelégeltem, hogy folyton a nadrágomat rángatja, és hagytam, hogy garázdálkodjon egy kicsit a hálóban. Ez lett az eredménye:

"Megnézem, hátha hozott már valamit a Mikulás Dávidnak":

"Ilyen ügyesen be tudok mászni a játékos dobozomba":

Nagyon szeret a krémes dobozokkal, és a popsitörlős dobozzal játszani fürdés előtt, de úgy látszik menekülésen töri a kis buksiját:

Naná, hogy törökülésben kell ücsörögni azon a kisszéken:
(sőt, fel is lehet rá állni, de azt nem tudtam lefényképezni, mert féltem, hogy leesik közben)

Na, igen! Az első és az utolsó szaloncukor ebben az évben:

Az órát is jól be kell állítani, hogy Apa reggel sokáig aludhasson: