2009.06.04.
Áron már 2 hónapos kora óta nyáladzik, és tuszkolja befelé a kis kezét, illetve mióta meg tud fogni dolgokat bármit a szájába vesz. A nyáladzás egyre intenzívebb lett. Ezért bizonyos időközönként benézek a szájába hogy nem akar-e kibújni egy-egy fogacska. A két nagyfiúnak kb. 6 hónaposan lett meg az első foga, de sosem lehet tudni!
Nagy meglepetésemre alig 1 héttel a 4 hónapos forduló után találtam valamit Áron szájában. Jé egy fogacska! De nem ám alul középen, vagy esetleg felül középen, mint ahogy az lenni szokott, hanem balra lent. Mai modern anyukaként fogtam gyorsan a fényképezőgépet, hogy megörökítsem. Ugyanis ezt mindenkinek látnia kell, mindegy hogy 1, 160 vagy 460 km-re is lakik tőlünk! Hát aki már próbált ficánkoló gyereket fényképezni, az tudja, hogy nem könnyű egy-egy mosolyt, vagy fontos pillanatot lekapni. Bár a digitális fényképezők korában ez egy kicsit könnyebbnek bizonyul. Szóval egyik kezemben a gép, másik kezemmel próbálom nyitva tartani Áron száját, a nyelvét félretolva, hogy látsszon a fogkezdemény is, a gombot úgy kellene lenyomni, hogy ne legyen homályos a kép, és ahogy Áron mocorog ne nyelje le az újjamat, és benne legyen a képben. Egy pár kísérlet után feladtam, nem akartam tovább „kínozni” a gyereket, úgyis kinő jobban az a fog, és akkor már bárki láthatja. Na persze! Ugyanis két nap múlva benézek a gyerek szájába, és nincs ott a fogacska! Elmúlt! Már-már kezdtem bután érezni magam, hogy ott sem volt, de Hugi azt mondta, lehet hogy most kezdett dagadni az ínye, és attól nem látszik.
Nem baj, előbb-utóbb csak kibújnak a fogacskák, és nem tűnnek el csak úgy!
Addig is ez a legjobban sikerült kép, amit sikerült csinálni „róla”:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése