Kb. 3 hete kezdődött, az addigi 10-15 perc szopizásról áttért az 5-6 percesekre. Én először azt hittem, hogy talán gyorsabban eszik, és ez így elég is neki. Esténként egy picit nyűgösebb volt, ezt pedig a készülődő fogacskák számlájára írtam. Pár nap múlva már szinte le kellett fognom, hogy egyen. Ha evett is pár percig, utána sírva fordította el a fejét. Közben a védőnő lemérte a súlyát, és bizony alig gyarapodott valamennyit 1 hónap alatt. Ekkor jöttem rá, hogy nem elég neki az 5 perces szopi, szegénykém éhes marad, de valamiért nem kell neki a tejci. Ennek több oka is lehet, ezt itt most nem részletezem. Megkezdődött a hozzátáplálás picit több mint 5 hónapos korában.
Az első nap almalé volt a menü. Nem igazán tudtam hogyan lenne a legjobb adagolni neki. A cumisüveget nem fogadta el, ugyanúgy mint a kétfajta „csőrös” poharat, csak játszott velük. Kanállal adtam neki, ez egy kicsit nehézkesen ment, de szívesen fogadta, nem sok folyt mellé.
Másnap a nyűglődős szopik mellett megint almalét kapott kanállal, de délben már inkább rátértünk az almapürére. Ez is nagy kedvenc lett. Este tejpépet kapott, nagyon ízlett neki. De nem aludt tőle jobban, viszont nem is lett kiütéses, ami elég gyakori a babáknál.
Harmadnap ismét almapüré volt a menü, este pedig tejpép. Közben szopi, több-kevesebb sikerrel. Persze fejnem kellett emellett, hogy ne apadjon el végleg a tejem, mivel ahogy egyre kevesebbet kért, egyre kevesebb is lett.
Szombaton úgy döntöttem, hogy elég volt az üveges almából, jöhet a friss, piaci. Így felkerekedtünk, és elmentünk a piacra gyümölcsért. Alma sajnos vagy szerencsére, de nem volt. Helyette őszibarackot vettem. Hazafelé beszereztünk egy üveg almareszelőt, jó lesz az a barackhoz is. Az almapüréhez képest sokkal folyósabb lett a barack, de Áron szépen eszegette kiskanálból.
Még pár napig ez volt a menü, és egy hét múlva a mérleg is a barátunk volt, mert azt mutatta, hogy Áron szépen fejlődik, 20 dekát hízott egy hét alatt.
Azóta már próbálkoztunk többfélével, alma-sütőtök, alma-barack, barack-banán, alma-barack-rizs üveges változataival. Ezek nagyon bejöttek neki.
Ezért gondoltam ideje lenne a krumplival is megismertetni. Az első a lefolyóban végezte, borzalmas lett szerintem. Pedig nem volt kis munka. Szépen elterveztem, hogy krumpli fagyasztott anyatejben főzve – meggy lesz a kombináció. Nem tudom, hogy a meggy savanyúsága, a krumpli ízetlensége, vagy a fagyasztott-felengedett anyatej vasíze miatt, vagy ez így együtt, de valami nagyon rossz íze és szaga volt. Pedig a meggyeket egyenként meghámoztam, és kimagoztam, csak ezután turmixoltam a főtt krumplival. Szegénykém nagyon beleborzongott, ahogy lenyelte, de hősiesen tűrte 4-5 kanál erejéig, ekkor úgy döntöttem, hogy nem kínzom tovább, és inkább kibontottam egy alma-barack bébipapit. Na ott már nem volt fintorgás.
A második próba most vár arra, hogy kiöntsem. Igaz, ebből már többet evett, de nem nagyon tetszett neki. Ez szintén főtt krumpli (de már sima vízben főzve) friss őszibarackkal.
Hát lehet, hogy a főzelékfélék nem lesznek Áron kedvencei egyenlőre, de az is lehet, hogy még nem jött el az ideje számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése