És ezzel kb. egyidőben meguntam az este 23 órakor történő lefekvéseket.
Egy hete történt először, hogy este már 21 órakor próbáltam lefektetni Áront, és sikerült is. Ehhez szükség volt arra is, hogy az addigi 3 napközbeni alvást felváltotta két alvás.
Nem tudom, hogy közben Áron hová dughatta a csörgőóráját, ami szinte percre pontosan felébreszti az elalvástól számított 30-45 percen belül? Mert én nem találom, de a mai napig is felébred, majd visszaaltatom, hol könnyen, hol nehezebben, de már nincs játszás!
Mivel a ma délutáni alvását sikeresen lerövidítette kb. fél órára (ami igencsak kevés, a megszokott 1,5-2 órához képest), így az esti alvás előrejött 20 órára. Nem nagyon kellett erősködnöm, már nagyon fáradt volt. Persze 30 perc után ismét felsírt, de sikerült visszaaltatni.
7 hónapos és 2 napos volt, amikor megláttam az első igazi fogacska kibújásának jeleit. Vagyis a bedagadt ínyét, és egy icipici fehér csíkocskát. Elég rosszul viseli, ennek is köszönhető a napközbeni kevés alvás, de hála a csoda-"kábító"-kenőcsnek egy picit lehet csillapítani a fájdalmakat. Hát azt hiszem, hogy most felköthetem a gatyámat, mert az éjszakák is pörgősebbek lesznek még egy pár hónapig.
És a karjaimat meg a hátamat is edzenem kell, mert PiciPoci megtanult a kezemben elaludni. Szopizni nem igazán akar, így marad a cumisüvegezés, de ezzel nem mindig alszik el, viszont ha az ágyában hagyom, akkor egyből hasrafordul, majd felkapaszkodik a rácsokba, és állva sírdogál. Ezért inkább a kisebbik rosszat választom, kézbekapom, ráborul a vállamra, és csendben sétálgatunk a kisszobában, míg el nem alszik, vagy egy határozott hátrahajlós mozdulattal jelzi, hogy neki most már jobb lenne fekve, és akkor beteszem a kiságyába. Azt szeretem a legjobban, mikor oldalra fordul és úgy alszik:
A nagyoknak pár nap múlva kezdődik az iskola, így őket is kell edzeni a korai lefekvéshez és felkeléshez, mert már nagyon elszoktak tőle.
Egy hete történt először, hogy este már 21 órakor próbáltam lefektetni Áront, és sikerült is. Ehhez szükség volt arra is, hogy az addigi 3 napközbeni alvást felváltotta két alvás.
Nem tudom, hogy közben Áron hová dughatta a csörgőóráját, ami szinte percre pontosan felébreszti az elalvástól számított 30-45 percen belül? Mert én nem találom, de a mai napig is felébred, majd visszaaltatom, hol könnyen, hol nehezebben, de már nincs játszás!
Mivel a ma délutáni alvását sikeresen lerövidítette kb. fél órára (ami igencsak kevés, a megszokott 1,5-2 órához képest), így az esti alvás előrejött 20 órára. Nem nagyon kellett erősködnöm, már nagyon fáradt volt. Persze 30 perc után ismét felsírt, de sikerült visszaaltatni.
7 hónapos és 2 napos volt, amikor megláttam az első igazi fogacska kibújásának jeleit. Vagyis a bedagadt ínyét, és egy icipici fehér csíkocskát. Elég rosszul viseli, ennek is köszönhető a napközbeni kevés alvás, de hála a csoda-"kábító"-kenőcsnek egy picit lehet csillapítani a fájdalmakat. Hát azt hiszem, hogy most felköthetem a gatyámat, mert az éjszakák is pörgősebbek lesznek még egy pár hónapig.
És a karjaimat meg a hátamat is edzenem kell, mert PiciPoci megtanult a kezemben elaludni. Szopizni nem igazán akar, így marad a cumisüvegezés, de ezzel nem mindig alszik el, viszont ha az ágyában hagyom, akkor egyből hasrafordul, majd felkapaszkodik a rácsokba, és állva sírdogál. Ezért inkább a kisebbik rosszat választom, kézbekapom, ráborul a vállamra, és csendben sétálgatunk a kisszobában, míg el nem alszik, vagy egy határozott hátrahajlós mozdulattal jelzi, hogy neki most már jobb lenne fekve, és akkor beteszem a kiságyába. Azt szeretem a legjobban, mikor oldalra fordul és úgy alszik:
A nagyoknak pár nap múlva kezdődik az iskola, így őket is kell edzeni a korai lefekvéshez és felkeléshez, mert már nagyon elszoktak tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése